Reggel sikerült újra elindulnom korán, 5:45-kor keltem hogy elérjem a 6:20as buszt vissza Kéleshalomra.

Gyorsan beugrottam előtte boltba reggelit és napi élelmet venni, egyébként az eladók itt is mind nagyon kedves mosolygósak, segítőkészek voltak. 

Reggel meglepően hideg volt, rövidnadrágban fáztam is. 

Ismét Mélykúton volt az átszállás, mivel volt egy órám, elindultam a templom felé ami 100m-re volt, előtte csordogált egy kis vízesés is. Meglepetésemre nyitva volt, így odamentem. A bejáratnál egy imádkozó sáska volt, vajon tudta hogy ide kell jönnie? Ti láttatok már templomban imádkozó sáskát? 

Leültem kicsit a padokba, néhány ember érkezett így gyanús volt, hogy szentmise lesz 7-től.

Mivel ráértem ezért maradtam a busz indulásáig. Rövidített szentmise volt, így szinte az egészet végig tudtam hallgatni. 

A buszon már láttam egy ismerős arcot, aki előző nap délután is jött Kéleshalomról mint én. Valószínűleg ott dolgozhat. Ez egy 400 fős zsákfalu, a Tyutyu kocsmáros elmondása szerint jópár évtizede még 2000 fő körül volt a lakosság a tanyák miatt, sokan dolgoztak ott aztán a fiatalok egyre jobban költöztek el onnan. De amúgy laknak arrafelé svábok, hollandok is. 

Odaérve halvány remény élt bennem hátha megtalálom a papucsom a buszmegállóban de sajnos nem lett meg. 

Mire útnak indultam 8 körül már kezdett melegedni. Újra homok mindenhol, sehol egy lélek, a táj egyre kevésbé volt látványos. Gyorsan odaértem a Pici paci portához az első pecséthez, ott sem volt sehol senki, a hely sem volt nyitva. 

Mentem tovább, odaértem Kunfehértó üdülőtelepre, a strandra 1500 ft lett volna a belépő, láttam bent néhány embert, úgy látszik működik még a hely. Vettem egy fantát, megállapítottam hogy szörnyen cukros úgyhogy többet ilyet sem iszom. 

Majd haladtam Kunfehértó határáig. Ott a túrának az első részét befejeztem, az első 19 kmt, bár a buszmegállóhoz még 1.6 kmt sétálni kellett a főút mellett. 2 éve 2x lejártam Kunfehértó-Tücsök tanya szakaszt a kéktúrázás napja miatt, így úgy gondoltam ezt a részt most pont jó lesz átugrani busszal. Habár már itt is nagyon fájt a lábam, úgy gondoltam 1 óra buszozás alatt pont kipihenem magam.

Sajnos nem jött össze, innen 15 km volt még vissza. Siettem is hogy elérjek egy korábbi buszt, de amikor a homokban térdig elsüllyed az ember minden lépésnél akkor nehéz sietni. 

A fájdalom egyre élesebb lett a lábamban, pihentem, lassítottam. Lehet ez lett volna a lényege a Caminonak is. A fájdalom miatt az embernek nem marad ereje agyalni, csak meditálni és a jelenre figyelni. Ez tegnap nagyon bejött. Úgy éreztem sosem érek a buszmegállóba, egyre gyakrabban néztem a telefonom mennyi lehet még vissza. Az utolsó 800 m-nél úgy éreztem magam mint a Kinizsi 100 utolsó 100m-én mikor a parkolóból még be kellett sétálni a célba. 

Az a baj a homokkal hogy nagy a meleg és az izzadtság miatt hamar rátapad a bőrre. Meg hogy a cipőből 10 percenként üríteni kell. 

A buszt sikerült elérnem, addigra már nem vágytam másra csak hogy visszaérjek a szállásra és fürödhessek. Leszálltam Kisszálláson, azért egy boltba csak bementem, vettem egy túró rudit hogy meglegyen a fehérje adag, meg egy magnumot ünnepelni hogy lenyomtam 35 kmt. 

A szálláson még mostam de azt a homok mennyiséget képtelenség a zokniból kézzel kiszedni.. a tegnapi elvarrt vízhólyagomnak sem tett jót a sok homok, eléggé felszakította, remélem nem lesz baja. Bár úgy rémlik amivel riogattak 3 éve az vérhólyag volt amivel kórházba kerültek.

Remélem a lábfájás elmúlik holnapra hogy tudjam folytatni a tervezett szakaszokat.