Sikerült felkelni 5-kor ahogy terveztem, és rövid készüléssel el is indultam a buszra. 

Nem volt rajta túl sok ember, így nyugodtan tudtam olvasni az 1984-et. A történet kezdett durvulni, a könyv utolsó harmada egyáltalán nem tetszett úgyhogy igyekeztem hamar a végére érni. 

Majdnem Szegedre értünk, mire sikerült. 

Solton volt ismét egy 10 perces megálló, ilyenkor pont van idő beszaladni egy péksütire a lottózóba. 

Szegedre értünk 10kor de olyan érzésem volt, mintha már délután lenne.  Kerestem egy kávézót, ahol tudok inni matcha lattét, út közben a piacon megláttam egy helyet rengeteg áfonyával, úgyhogy abból is vettem, annyira csábítóan nézett ki!

Mire Sándorfalvára értem már újra rettenet hőség lett. Ott kitettem a könyvet egy buszmegállóba a többi könyv közé, majd pecsételtem. Hamar le akartam tudni a túrát, így elsiettem Ópusztaszerre.

Ott volt kis időm körülnézni az emlékparkban, a Feszty körképet most láttam először élőben. Néhány ember lézengett azért a parkban a nagy kánikula ellenére is. 

Közben láttam a hír az Alföldi kéktúra csoportban, hogy a mindszenti rév nem közlekedik augusztus 1től a Tisza alacsony vízállása miatt. 

Habár az is akkor esett le, hogy komppal tudtam volna átkelni azon a fennmaradó 12 km szakaszon, de az még sokkolóbb volt, hogy így nem volt mivel. Jeleztem a szállásadónak is, beszéltem a révesekkel is, azt mondták vasárnap már fog menni, tök jó de nekem ma kéne, bár nem tudom mennyit tud nőni a vízszint eső nélkül addigra. 

Meg vannak ott emberek akiknek van csónakja és őket meg lehet kérni hogy vigyenek át. Hm, ez nem tűnt túl konkrét tervnek. Hídat sem láttam a közelben, úgyhogy megnéztem busszal hogy tudok eljutni Szegvárra a szállásomra. Kezdtem elfogadni a dolgot, hogy egy újabb szakaszt kell így kihagynom. Úgy látszik ez a kéktúra az állandó újratervezésről szól. Végülis annyira nem bántam, hogy 12 kmrel kevesebb lesz a nap, de így újra vissza kell jönnöm ide is. 

Amíg jött a busz, beugortam egy forró levesre egy csárdába. Ott volt légkondi, úgyhogy könnyebb volt kibírni. 

Szegváron a szállásadó nagyon kedves volt, a buszmegállóban várt engem mert onnan 1.3 km a városrtól kívül volt a szállás. Megmutatta a helyet, majd mivel amúgy is a városba ment, így oda is bevitt engem. Ajánlott egy éttermet vacsorázni, ahol Michelin csillagos szakács van. A Carbonara spagettimet technikai problémák miatt hosszú várakozás után hozták csak ki, kíváncsi lettem volna milyen technikai problémák adódtak de inkább nem kérdeztem meg. 

A szállásra vissza 3 kmt kellett sétálnom, közben elhaladtam egy malom meg néhány tanya mellett. 

A fürdőszoba mosásra nem volt alkalmas, így eltettem a dolgot a következő napra.