A reggeli kelés nehéz volt, így az indulással csúsztam egy órát. Emiatt újraterveztem a napot. 35 km helyett végül csak 23 kmt mentem, hamar lecsekkoltam, hogy Kéleshalomnál is jár a busz így ott abba tudtam hagyni a túrát. 

Visszatérve a reggelhez, Császártöltésre korán odaértem, de már 8-kor is döglesztően meleg volt. 

Az útvonal erdőben haladt szinte végig, kellemes volt a hangulata a tájnak. 

Ott még nem sejtettem, hogy Császártöltés után mi vár rám. 

Bementem 1-2 boltba reggelit szerezni, felmentem egy kilátóba, majd folytattam az utat a császártöltési pecsét majd Kéleshalom felé. 

Ahogy kiértem a városból, hamar homokos lett a terep, onnantól végig mintha a sivagatagban jártam volna. Gyanítom az Alföld nagy része ilyen lesz… 

A célhoz közeledve egyre jobban nyomtam valami a lábujjaimat, odaérve levettem a cipőt, tele volt homokkal.. még jó, hogy a kimosott ruháimat is a hátizsákon kívülre aggattam, de rájöttem, hogy Kisszálláson 2 éjszakát leszek így lesz 1 plusz napja a ruháknak száradni! Sőt rájöttem, hogy így holnap nehéz cucc nélkül tudom folytatni a túrát, ennek nagyon megörültem és elkezdtem a holnapot is újratervezni.

Az úton egyébként nem találkoztam egy lélekkel sem, pedig mondták a boltokban hogy járják sokan a kéktúrát nyáron is. Aztán leesett, hogy hétfő van, biztos nem mindenkinek van 2 hét leállás a munkahelyén. 

A nagy csend egy idő után zavart, úgyhogy elkezdtem podcast-okat hallgatni. 

Azon gondolkoztam mitől lenne más ha végül portugál Caminora mentem volna. Ugyanezen gondolkoztam mielőtt elindultam és próbáltam eldönteni melyik legyen végül. 

Az biztos, hogy a caminon több ember lenne hétköznap is. A gasztronómia és a táj is más lenne, pl egy óceán bal oldalt, mindenki külföldiül beszélne, nagyjából ennyi. 

Majd éhesen fáradtan megérkeztem Kéleshalomra. Pecsételtem egyet, utána volt 1.5 órám a buszig így elmentem a google maps által jelzett egyetlen vendéglátó egységhez, a Tyutyu kocsmához ami terv szerint pont délben nyitott. Ott voltam 5 perccel előbb, síri csend, sehol senki, az utolsó vélemény a helyről 5 hónappal ezelőtti, úgyhogy izgatottan vártam vajon kinyitnak e.. minden jel arra mutatott, hogy itt semmi nem lesz, de mikor megszólaltak a harangok abban a pillanatban jött egy néni és nyitotta a kaput, majd rögtön besétált egy törzsvendégnek tűnő alak. 

Bent kértem hideg citromos radlert, majd a pulton végignézve félve kérdeztem hogy bármi ételt lehet e itt kapni. 

A bácsi nagyon kedves volt, azt mondta összedob nekem egy szendvicset ha az jó mert amúgy nem árul semmit. 

10 perc múlva megjelent egy tányér szalámival, kenyérrel, hozott hozzá frissen szedett paprikát és paradicsomot is. Hihetetlen micsoda vendégszeretet van itt az emberekben! Azt hittem ez csak a Caminon működik. 

Indultam a buszra, Mélykúton át kellett szállnom, volt rá 1 órám, miközben észrevettem hogy a papucsom egyik felét elhagytam. Ajajj, visszasétáltam a megállóhoz de sajna nem volt ott. Vennem kell másikat, legkésőbb a mórahalmi fürdőhöz mindenképpen kelleni fog.

Így Mélykúton szomorúan mentem be islert enni a cukrászdába. 

Kisszállásra odaérve elmentem gyorsban boltokba hátha van papucs, de a világvége faluban ilyet nem lehet kapni. Úgyhogy vettem magamnak egy wimpyt késői ebédre. Itt így hívják a hot dogot az egyetlen helyen ahol lehet melegételt kapni. 

Az itteni szállásomon nincs semmi extra, bár a viznek fura színe van, egy férfi van egy másik szobában rajtam kívül aki épp Portugáliabol teker haza Kolozsvárra. Szerinte termál víz folyik a csapból azért ilyen. 

A horkolása elég intenzíven áthallatszott a szobámba de legalább ő csak egy éjszakát marad.

 Egy vízhólyagom keletkezett, azt elvarrtam este, megterveztem a következő napot, olvastam kicsit majd lefeküdtem aludni.