Ma reggel kicsit tovább aludtam, úgy gondoltam ráér a 7:30as busszal indulni a Petróczi csárdához. 

A maradék ennivalókat megettem reggelire, beugrottam a boltba friss pékáruért majd vártam a buszt. Egy rendőrruhás nő várta velem a buszt, úgy éreztem ő az utolsó esélyem arra hogy megkérdezzem a vízhelyzetet a faluban. Mondtam neki, hogy a szálláson eléggé barnás amire azt mondta hogy volt probléma a vízzel az elmúlt években az egész faluban de úgy tudja a vezetékek nagy részét megjavították és mostmár nincs vele gond, kb egy éves sztori, de előtte mindenhol barnás színű volt. Ezek szerint úgy látszik nem mindenhol sikerült megjavítani. 

A buszon rajta volt a srác, aki mellé előző nap ültem a kisszállási járaton. Mellettem a bácsi elkezdett kérdezgetni merre megyek, mondta hogy ő a mórahalmi fürdőbe. Na, akkor őt elkerülöm délután, gondoltam magamban. 

Mikor szálltam le, láttam egy másik nőcit nagy túrahátizsákkal, csodálkoztam hogy ő nem száll le a pecsétnél ahol én. 

Elindultam a Petróczi csárdától, nagyon örültem az aszfaltnak, majd hamar vége lett és indult az út be az erdőbe. Itt legalább voltak fák amik árnyékot adtak de már meleg volt. A talaj homokkal kevert fenyőerdős tobozos volt az első néhány kmen, ami egész kellemes volt. Néhol mintha esőerdőben lettem volna, benőttek az ágak is az útra. Aztán egy idő után jött újra a homok, majd egyszer csak szembejött velem a nőci a buszról. Nagyon megörültem neki, végre egy ember a túrán! Ő az első.. 

Megegyeztünk benne, hogy ez az Alföld szörnyű a sok homokkal, és hogy biztos nem fogjuk újrakezdeni ha egyszer a végére érünk. Ő 2 hete már járja a túrát, és én vagyok a 3. ember ez alatt az idő alatt… Úgy látszik amiket mondani szoktak a boltokban, hogy járnak erre túrázók, úgy értették hogy heti 1-2 ember. Volt a kezében egy jeges féliteres üveg, a táskája is jegekkel van tele. Ilyen melegben ez egész jó gondolat, én is a fagyasztóba teszem a majd vizem. Elköszöntünk, és erre a napra nem is lett több túrázó. Odaértem az első pecséthez, eléggé megfájdult a lábam addigra. Ott volt Rózsa Sándor emlékfája is de a vízholyagom fájdalma érdekesebb volt így elvette a fókuszt a látnivalókról, csak letudtam gyorsan a pecsétet és mentem tovább. 

Ez a nap hamar végetért, busszal eljutottam Mórahalomra hogy mehessek végre a fürdőbe. Napok óta ez járt a fejemben, úgyhogy végre eljött. 

Lecuccoltam a szállásra, papucsot is sikerült nagynehezen szereznem, majd jöhetett a chill estig! 

Gyógyvíz, szauna, csúszda, hullám medence, ebben a fürdőben konkrétan minden is van. 

Sikerült kimaxolni, úgyhogy egy vacsi után elégedetten mentem aludni.