Reggel ismét becsületesen felkeltem korán majd hamar észrevettem hogy nálam maradt az öltöző szekrény kulcsa. Viszont mivel 6 óra volt, a fürdő még zárva így tudtam hogy vissza kell jönnöm ma újra Mórahalomra, habár már nem esett volna útba. 

Egy gyors reggeli után indultam busszal Bordányra Zákányszéken át. A buszból láttam a Zákányszéki pecsétet is, valamint örültem hogy a bolt már ott is korán nyitva van. 

Mikor 6:15-kor elindultam megint fáztam kicsit, aminek nem sokáig örülhettem.

Az út tanyák, szőlő és barackföldet mellett vezetett, bár láttam a régi túra app szerint még végig a főúton ment a kék Zákányszékre. Lehet az jobb lett volna ki tudja. De akkor tuti lemaradok a kenderről, amit végre én is találtam élőben! Errefelé nyuszikat és bárányokat lehetett látni. Egyébként a napokban is láttam szinte minden nap őzeket, szarvast, nyúlból elég sokat. 

Zákányszékre hamar beértem, pecsét, mosdó meg ivószünet után mentem Bordányra. Itt egész hosszan bringaúton kellett menni, majd áttért murvásra ami még mindig kellemesebb volt a homoknál de a lábam már eléggé kezdett fájni. 

A pecsétig félúton volt egy kocsma amire nem számítottam. Ittam egy pepsit, a pultos azt mondta napi 1 túrázó szokott lenni kb ilyenkor, de változó. 

Továbbindultam és egy kicsi eltévedéssel rövidebb lett az út 1 km-rel, egy favágást is végignézhettem. 

Út közben megálmodtam, hogy tartok egy pihenőnapot és hazaugrom kirakni pár cuccot, hogy könnyebb legyen a hátizsák, meg a vízhólyagot és a lábamat is pihentetem. 

Ruzsán a pecsét után még megálltam egy paninire meg egy málnás magnumra ami a kedvencem lett.

Onnan vissza kellett ugranom Mórahalomra a fürdőbe leadni a kulcsot. A busz újra áthaladt Zákányszéken. A fürdőben beugrottam még a Kék macska kávézóba egy hideg matcha lattéra amíg vártam a buszt. Elég chilles a hely, fagyis kürtőskalácsot is lehetett volna kapni de még bennem volt a magnum íze így nem vágytam több édességre. 

Üllési átszállással tudtam elugrani haza Fehérvárra.  A busz utoljára, ma negyedszer is áthaladt Zákányszéken. A szegedi szállásra nem volt előleg így könnyen le tudtam mondani. Egy részt kihagyva Sándorfalván folytatom majd szombaton. 

Üllésen megebédeltem, majd jött a busz. Hazafelé majdnem végeztem az 1984-gyel, remélhetőleg azt sem kell cipelnem már a következő túrán. 

Egész furcsa volt megérkezni, a város ontotta magából a meleget. Otthon is kicsit úgy éreztem, most nem kéne valójában ott lenne, csak titokban jöttem. Máris vágytam vissza az Alföldre, valamiért nyugalmat ad ez az út. 

Kiraktam a pulcsit, hosszúnadrágot, esőkabátot, eltettem helyette egy szandált, hátha a homokban kényelmesebb lesz. Lefoglaltam a szállásokat a maradék 2 napra, Túrkeve és Dévaványa, addig szeretnék majd eljutni. 

A pihenőnap mivel nem a túra része, ezért arról nem írok 🙂 

Szombat hajnali busszal indulok vissza Sándorfalvára.