Sikerült megint 5kor kelni, gyorsan leléptem a szállásról, kellemes volt a hajnali hőmérséklet. 

Odaértem Mindszentre a busszal, hamar levadásztam a pecsétet majd beugortam az OMV kútra reggelizni. A hotdogra várni kellett volna így egy mikrós szendót választottam, majd a kutas nőci kedves volt és engedett nekem vizet az üvegekbe bár azt mondta nagyon kénes de nincs baja. A szálláson megint szörnyű íze volt a víznek úgyhogy nem mertem vele próbálkozni. 

Amúgy mások is voltak a szálláson, éjjel érkeztek meg és mindig hallottam mászkálást, mikor leléptem ők akkor is fent voltak, nem tudom szoktak e aludni bármikor. 

A kutas nőci azt mondta ezen a szakaszon nincs annyi homok, nem mertem nagyon hinni neki. 

Tempósan akartam haladni hogy 11re odaérjek Tompahátra a célba, mielőtt a 40 fok ideér. 

Az előző napokon sáska hadak röpködtek végig az útvonalon, itt a legyek váltották fel őket. Úgy éreztem az első pár nap csak a bevezető volt az igazán nagy nehézségek előtt. 

5 kmnél megálltam, lecseréltem a cipőt szandálra meg befújtam magam szúnyogírtóval hátha a legyeket is elűzi. Kicsit mintha segített volna mert nem szálltak rám egyszerre 10en csak zümmögtek körülöttem. 

Ahogy haladtam jobbra balra nyulak szaladgáltak, a mezőn legelésztek, tele volt velük az egész környék. Mikor megláttak, előre szaladtak párszáz métert, ahogy közeledtem újra elszaladtak.

Néha 1-1 őz szökkent át előttem, vagy bent a kukoricásban láttam őket nagyokat ugrani.

Legalább nem voltam teljesen egyedül. 

De azért ma is inkább elindítottam a podcasteket. 

Ördöngösön megvolt az első pecsét, ez is valami tanya lehetett. Nagyon jó tempóban haladtam. Viszont elkezdte feltörni a nagylábujjamat a szandál úgyhogy tettem rá ragtapaszt, de azt is hamar felszedte úgyhogy lazítottam rajta ahogy tudtam. Ilyenkor mindig feltörnek a régi emlékek hogy “téényleg, hiszen 3 éve is ugyanez volt vele a baj!”

A fennmaradó 7 kmt is le akartam gyorsan tudni mert éreztem ahogy egyre jobban éget a nap már fél 10kor is. 

Egyre több állat szaladgált körülöttem, egy kis víz mederből mellettem talán szürke gém szállt fel, utána egy másik, néha 1-1 bokorból fogolynak tűnő madarak röpködtek ijedten. Nyulakból és őzekből is nagyon sok volt, szinte állatkertben éreztem magam annyira körülvettek úgyhogy ez feldobta az élményt. 

Végül 11 előtt már odaértem Tompahátra. Szomorúan láttam, hogy a bolt zárva, vízcsap sehol. 

2 órám volt a busz indulásáig. Legalább árnyékot találtam a buszmegállóban. Addig újra könyveltem a túráimat, közben nézegettem, ritkán elhaladt 1-1 autós akikkel összenéztünk de senki nem akart elvinni. Furcsa, hogy a Dunántúlon volt pár alkalom, ahol fél perc buszmegállóban várakozás után azonnal megálltak hogy elvisznek, stoppolás nélkül, bár lehet akkor segített hogy többen voltunk. Egyedül biztos nagyon veszélyesnek tűnök. Amúgy sem szálltam volna be egyedül idegenek mellé nyilván! A 2 óra egész hamar eltelt, Szentesre beérve beugortam a pennybe reggelit venni, majd hosszú sétával eljutottam a szállásra. 

Ott meglepetten tapasztaltam, hogy egy munkásszállóra foglaltam helyet. Utólag elolvasva a kommenteket ez kiderülhetett volna, de nem sokat válogattam mikor a szállásokat kerestem. A szálláshoz nem jár szappan, törölköző. Dream Home apartman néven ez érdekes kombináció. Gyorsan mentem is a termálfürdőbe, hogy ne töltsek túl sok időt azon a fura helyen. Ez újabb 2 km sétát jelentett, de hátizsák nélkül elsőre mindig könnyebbnek tűnik a dolog. A fürdő elég kicsi, családias hely, de a kupolás épületbe belépve elsőre a Rudas török fürdője jutott eszembe, hangulatos volt. A 35 fokos vízben órákig el tudtam volna üldögélni. A szállásra visszafelé egy gyors vacsira megálltam. Majd visszaérve a közös hűtőből kimenekítettem gyorsan a cuccaim mielőtt lenyúlják, és bebújtam a szobába. A világítás 8 percenként magától lekapcsolt, így örültem hogy végre a fejlámpának is hasznát vehetem. 

Spoiler alert ha valaki aggódik értem: Szentesről azóta épségben elmenekültem!