Az elmúlt 3 évet skippelve ma Hajóson kötöttem ki, hogy a tervezett portugál Camino helyett végül itthon tűnjek el 2 hétre világot látni. 

A szervezés nem volt egyszerű, mivel itt nincsenek zarándok szállások, így jópár órát tervezgetni kellett a szakaszok között hol tudok majd aludni, az utolsó 2 napra nem is foglaltam még szállást és így sem biztos, hogy a km-ek jól fognak kijönni mindenhol meg hogy a tömegközlekedés rendben lesz-e. Holnap 35 km-el kezdek úgyhogy már az elején nagy a buktató. 

Azt sem tudom mit hol fogok tudni enni, vizet tölteni, úgyhogy lesz pár spontán élményem ebben a 2 hétben. 

Mai nap már kezdtem izgatott lenni, egy délelőtti masszázs megalapozta a túrát, aztán nekiálltam összepakolni a maradék cuccot és délután indultam busszal Hajósra, amihez Soltvadkerten volt egy 4 perces átszállásom, amin kicsit izgultam összejön e dehát mi baj lehet, a just in time eddig mindig bejött. 

A buszon Orwelltől olvastam az 1984-et, talán most lesz időm befejezni ha már elkezdtem 2 éve. Egy buszmegállóban találtam a könyvet, úgyhogy azért hoztam ezt mert ha súlyproblémák adódnának, ettől könnyebben megválok. 

Egész hamar ideértem, a szállásadó is 7-re megérkezett. Itt van a szállásom a pince felett, így kaptam egy gyors körbevezetést is meg kóstolót az irsaijukból. Végülis régen volt már az a tegnapi kapolcsi fröccsözés, meg kell alapozni ezt a hosszú túrát. 5 ha. szőlője van a Takács pincének , de itt Hajóson nem nagyon vannak ismert borászatok, viszont Európa legnagyobb pincefaluja a 21 utcácskájával. Ez tavaly nem is tűnt fel, amikor sötétben ideértünk a másik irányból. 

Mutatták a hűtőt, ami tele van borral, hogy ha szeretnék még inni nyugodtan kóstoljam meg bármelyiket. Hm elég jó helyre jöttem. 

Azt mondták nem ebből a borászatból élnek meg, inkább pénznyelőnek érzik a dolgot. 

Gondoltam este megyek egy gyors kört a faluban míg világos van meg elmentem pecsételni, ahol kiderült hogy túrajelentésből csak 2 dbot hoztam, ami nem lesz elég a 13 napra. Márpedig az aranyjelvényes túrázós kitűzőhöz a túrajelentés elengedhetetlen feltétel, úgyhogy a következő 2 napban valahol nyomtatót kell találnom…  Első körben bepróbálkozom a holnapi szállásadónál hátha.

Mentem tovább a kis utcákban, síri csend, sehol senki, majd egy kanyar után hirtelen nagyon vidám hangulat üti meg a fülemet. Először megijedtem, hiszen este van és tök egyedül vagyok itt, inkább ki akartam őket kerülni de nem volt másik utca, visszafordulni nem akartam úgyhogy nem volt más választás. 

Odaértem és egy 4 fős nem szomjas társaság érezte nagyon jól magát, ott volt a tulaj is aki azonnal invitált, mit szeretnék inni, mi járatban vagyok erre. Kövidinkát kértem, a szállásadóim azt mondták az elég helyinek számít meg igazán nem is hallottam eddig erről a fajtáról.

A tulaj bácsinak kisebb szőlője van de csak hobbiból végzi a tevékenységet, úgy láttam google-n sincs fent, csak visszajáró baráti társaságoknak szokta kinyitni a helyet. Kaptam tőle egy névjegykártyát is, hogy jöjjek majd vissza jövőre. Amúgy láttam sonkákat, likőröket meg pálinkát is az asztalon szóval több mindenben utazik. Mire leléptem tőlük, besötétedett úgyhogy megint nem sikerült teljes nappali fényben bejárni a falut. 

Továbbmenve megpillantottam egy kilátót, aminek enyhén spiccesen nagyon megörültem, felszaladtam rá, majd a sötétben nem sokat látva visszasétáltam a szállásra. 

Tudtam, hogy még mosás vár rám amitől előre féltem, a caminon sem volt jó mindennap a ruhamosással bajlódni, dehát mit lehet tenni. 13 napnyi ruhát nem cipelhetek. Most először használtam a kötelet is amit a Caminora vettem 3 éve, legalább volt értelme.