Ma reggel fáradtan kinéztem az ablakon 7:45-kor és a nap éppen már a horizont felett járt. Elfelejtettem a napfelkeltét, ha 10 perccel előbb kelek végig tudom nézni az elejétől.
Felmentem reggelizni, enyhén éreztem az esti alkohol utóhatását. Kellemes zene szólt a háttérben, régi slágereket játszottak. Aitor is megérkezett, evés után csobbant egyet a medencében. Én hamar lemondtam róla, miután érkezéskor megvizsgáltam a hőfokot.
Pakolás után indultunk a Matala beachre megnézni a barlangokat. Ki volt írva a 4€ belépő de senki nem kérte a pénzt úgyhogy besétáltunk. Az otthoni remetebarlangokhoz egészen hasonló kialakítású vájatok voltak a domboldalban a tenger mellett. Ezután tettünk még egy rövid sétát a kisvárosban. Olyan hippihangulata volt az egész helynek. Vidám éttermek, bárok, feliratok, rajzok mindenütt. Mindig az a hely tetszik legjobban ahol éppen vagyok, de a települések közül talán tényleg ez lett a kedvencem.
Sokáig nem időztünk, indultunk Knossos és Heraklion irányába, az utolsó úticélhoz. Matala határában felvettünk egy hippi német asszonyt is akit a következő városnál raktunk ki.
Míg Knossosra tartottunk, a távolban valószínűleg Kréta legmagasabb hegyét, a 2456 m-es Pszilorítiszt láttuk aminek a tetejét felhő takarta. 1 óra alatt odaértünk, a minószi királyi palotánál már készítettük a 15€-t a belépőhöz amikor kiderült, hogy ma ingyen lehet bemenni. A spóroláson felbuzdulva Aitor azonnal vett egy friss juice-t.
A romokat hamar körbejártuk. Kerestem a labirintus szimbólumokat amik Thezeusz és a Minotaurusz mítoszára utalnak de nem találtam semmit.
Így már csak Heraklion maradt hátra, ami pár km-re volt innen. Kerestünk egy parkolót a belváros szélén és besétáltunk. A nagyvárosi tömeg visszatért a sok kisebb, csendes település után. Aitort Leónra emlékeztette a hangulat. Beültünk egy kis kocsmahangulatú étterembe, ahol görög tapast hoztak, mintha ráéreztek volna Aitor gondolataira. 😃 Kisétáltunk a kikötőbe, majd az erődbe szintén ingyen bejutottunk. Visszavolt még 3 óránk a repülőig úgyhogy egyáltalán nem kellett sietnünk semmivel. A fáradtságérzetem a csúcspontján volt, úgy tűnt mintha az idő nem telne.
Kimentünk a mólóra is ahol a művészi graffitikben gyönyörködtem. Több futó is elhaladt mellettünk, néhány Athens authentic maraton poloban. Visszafelé vettem észre, hogy résztávok vannak a betonon a futáshoz. Néztünk 1-2 horgászó fiatalt, de nem volt kapás így nem derült ki milyen halat várnak.
Elindultunk szépen lassan vissza az autóhoz egy nagy kerülővel. Aitor kérdezte tudom e merre parkoltunk? Megnéztem volna az arcát ha azt mondom hogy nem 😃 ezt legközelebb majd kipróbálom valaki mással. Kérdeztem mit csinálna ha azt mondtam volna hogy fogalmam sincs. Megkérdezett volna valakit 🙂 lehet tényleg túl sokat nézem a telefont meg a google mapset és ezért nem szoktam eltévedni, így az ilyen fajta izgalmak kiamaradnak az életemből. Semmi spontaneitás.
Az autó meglett. Leadás előtt megálltunk tankolni, letörölni a Balos beach nyomait, és egy utolsó vacsorára.
Én pár hónapra elegendő gyrost ettem az ittlétem alatt úgyhogy egy ideig biztos kerülni fogom. A járművet alaposan átvizsgálták de semmit nem találtak, jól eltüntettük a kavics színű port. Csak a strand parkolócédulája maradt az ablakban amit észrevétlenül kikaptam a carwiz-es munkatárs orra előtt. Mondta, hogy minden rendben, mehetünk is a reptérre. Gyorsan kivitt minket, ahol egy padon ücsörögve még elvoltunk fél órát a maradék alkoholt meginni amit nem vihettünk volna fel (raki, rakomelo, bor.. ). Kezdem alkoholistának érezni magam ennyi italtól, otthon már lehet elvonási tüneteim lesznek. Persze csak ha nem iszom.
A becsekkolásnál elvették Aitor bőröndjét, mert már tele volt a repülő. Ezt a mondatot nem értettük de a fiú beletörődött könnyen, nem kérdezett vissza ez mégis mit jelent, neki beférne a bőröndje az ülés alá. Ha előre becsekkol talán nem tudták volna hol elvenni de nem akart ezzel foglalkozni.
Valahogy bejutottunk a biztonsági kapukon, majd kiderült, hogy a gépünk késik fél órát. Én duolingon gyűjtöttem a pontokat, közben a szemben ülő nő megszólított, hogy ő is épp spanyolt tanul csak a Babbel appal. 🙂
Az idő hamar eltelt a repülő indulásáig.
A Skyexpress adott egy édességet mindenkinek az úton. Ilyen élményem utoljára az Eurowings-szel volt 2018-ban. Egy szempillantás és máris Athénban voltunk. Még várni kellett a bőröndre de már látszott, hogy éjfél előtt nem érünk a szállásra. Aitor aggódott, hogy nem lesz elég ideje aludni, neki vasárnap délelőtt megy a gépe.
A hotelbe érve a recepciós szólt, hogy óraállítás lesz úgyhogy figyeljünk oda majd. Aitor megnyugodott, hogy így hosszabb lesz az éjszaka. Ők Spanyolországban nem játszanak az idővel.
utazozsu hozzászólásai