Reggel ahogy terveztem sikerült felkelni időben és a nepfelkeltében futni egy 5 km-es kört. Nagyon büszke voltam magamra, mert az alvást mindig nehezen adom fel, főleg ha még fáradt is vagyok, de most vonzott a város felfedezése a nappali fényben. 😊 Az utcák csendesek voltak, embert alig lehetett látni, az éttermek szép lassan kezdtek kinyitni. A Nap jött egyre feljebb, kezdett melegedni az idő is. Gyorsan visszaértem a szállásra és vettem egy meleg zuhanyt. Hangulatosan megreggeliztünk az erkélyen és indultunk Balos beachre, Kréta bafelső sarkába.

Az autó kölcsönzőben kiírtak néhány szabályt, mit nem szabad tenni az autóval. Sár, homok, állatszőr és ételmaradék nem maradhat belül, és amúgy offroadra sem szabad vele menni, mellékelve egy fotó a Balos beachre vezető terepről. Még akkor megkérdeztem őket, mutatva a google mapsen a parkolóhelyet, hogy odáig azért el szabad menni az autóval? Mondták, hogy igen, odáig elmehetünk de onnan még 25 perc séta a strand. Ki volt írva az is, hogy az autóban van gps ami veszi, hogy az illető merre megy vele, tehát látják ha offroadon vagyunk, akkor 200€ büntit rónak ki az emberre.

Na ezek után meg voltunk lepődve mikor odaértünk a strandra vezető út bejáratához, ahonnan még 8 km volt vissza pont olyan tereppel ami a fotón tiltva volt. A jegyszedő mondta, hogy persze azt mondják, bérelt autóval nem szabad odamenni, de azért mégis mindenki bemegy autóval. Hát ezek után értetlenül de mentünk tovább döcögve a sziklás terepen, amiről mindig az Ace Ventura egyik jelenete jut eszembe. A táj viszont hihetetlenül gyönyörű volt, kecskék és bárányok pihentek az út szélén, néhányon még csengő is csilingelt ami visszaidézte a Caminos emlékeimet. 

Sétáltunk lefelé a strandra a köveken, óvatosan lépkedve és közben a lagúna egyre jobban a szemünk elé tárult, szinte nem akartam hinni a szememnek, hogy ilyen színek tényleg léteznek!

Alig voltak a parton, délelőtt volt még, a fúj is szélt (??! – Ma már ne igyál többet! 🙈), és letelepedtünk a partra a víz mellé. Percekig csak ültem, néztem körbe és próbáltam felfogni hogy milyen gyönyörű helyen vagyok! A Nap néha előjött a felhők mögül, néha eltűnt, az emberek közben gyűltek. Elkezdtem olvasni a könyvet, Haydnról áttértem Schubertre, majd sétáltam kicsit a parton, minden irányból próbáltam a legjobb fotót elkészíteni. A vízbe többször próbáltam belemenni de fogakat összeszorítva is csak derékig jutottam, de ez nem zavart az élményben. Maradtam volna egész napra, de a mai szállás 3 órára volt Kréta déli partján így pár óra gyönyörködés után muszáj volt lassan pakolni és elindulni vissza a kocsihoz.

A visszaút hasonlóan zötyögősen és lassan telt az autóban amíg kiértünk az offroad-ról. A strandon ittunk némi alkoholt, aminek az utóhatása út közben jött ki rajtam és bealudtam. Spili előtt ébredtem csak fel, ahol egy rövid megállót ejtettünk. Itt Krétán mindegyik kis település mintha maga lenne a csoda, szuvernírboltok és éttermek mindenhol. Beültünk egy uzsonnára, én tzatzikit és bort kértem, amivel jól is laktam. Az előző napokban annyira teleettem magam, hogy már nem  akartam igazán az evéssel foglalkozni.

Spiliből hamar odaértünk a Hotel Aretibe, ahol még medence, koktélbár és reggeli is járt az olcsó ár ellenére. Ez a szezon vége errefelé és nagy a pangás, kevés ember van az utcákon, novemberben terveznek is néhány helyen bezárni.

Aitor a feta sajttól csak éhesebb lett amit Spiliben kért úgyhogy beültünk vacsorázni egy random helyre. Én falafelt kértem hogy valami könnyű legyen, ismét bort ittam mellé. A vacsora végén hoztak itt is rakit, mellé kiskanálban édességet amit tequila szerű szeánsszal a shot végén kell lenyelni. Ettől határozottan jobb utóíze lett. Az étterem mellett egy kellemes blues-jazz zenés pub volt, úgyhogy muszáj volt beülni egy koktélra oda is. A hely a ’90-es években nyitott, ez látszik is a sok dekorációból, hogy nem most kezdték.

A caipirinha lassú kortyolgatása után ismét enyhén bódult állapotban visszasétáltunk a szállásra, ahol mindenképp kellett inni még 1 koktélt, ha már ilyen jó szállásunk volt. Ezek után eléggé figyelni kellett a lefekvés előtti vízfogyasztásra is, a másnapot elkerülendő.