Mivel Athén nagy részét bejârtuk első nap, úgy döntöttünk hogy ma megnézzük Pireust. Metroval gyorsan el lehet oda jutni. A kikötőre kíváncsi voltam a konténerek miatt, Koperben is nagyon izgalmas volt elnézegetni ahogy pakolják őket. 

Odafelé megnéztük Thezeusz szobrát, ha már az Újakropoliszban annyi szó esik róla.

A kikötő tele volt hatalmas kompokkal, de kontik sehol úgyhogy ez sajna kimaradt. Helyette elmentünk a tengerpartra fürdeni. Aitor csalódott volt, amikor meglátta a strandot. Szegény Zarautzban a homokos tengerparthoz szokott hozzá, itt meg csak kavicsos volt, úgyhogy sajnos ezzel kellett beérnie. Én valójában csak napoztam, és könyvet olvastam. Aitor élvezte a számára meleg vizet amibe én nem bírtam belemenni, mert a szervezetem tiltakozott a hőfok ellen. A hidegzuhannyal nem haladok túl gyorsan, még nem szoktattam magam hozzá a szilveszteri balatoni csobbanáshoz. 🙈

Közben Dalmával ejtettem pár szót, akit Aitorral együtt ismertünk meg a Caminon, küldtem a 

lánynak egy közös képet, és megegyeztünk, ha Aitor jön Magyarországra, mindenképpen összehozunk egy hármas találkozót 😊

Pár óra pihenő után indultunk vissza Athénba, hogy legyen időnk bemenni az archaeológiai múzeumba is. Ez az egyik leghíresebb ebben a városban, neolitikus kori (Kr.e. 6800-6500!) emlékek is vannak. Én jól elnézelődtem ott az időt, olvasgattam az érdekességeket, közben Aitor már rég végzett, nekem még az emelet visszavolt 😅 a zenei résznél jobban leragadtam, ahol régi furulyák, mini lant figurák voltak a kirakatban. A szobrokon átsiettem pedig a múzeum 11 leghíresebb műemléke mind szobor. 😬

Utána bementünk a belvárosba vacsorát keresni, ismét a pincérek döntöttek helyettünk, elkaptak minket. Élő zene is szólt, úgyhogy nem volt nehéz igent mondani. Moussakat kértem, utánaolvastam, hogy főleg a balkán vidéken népszerű, rakott padlizsán szerű étel, úgyhogy be mertem vállalni. Egy baklavat is kóstoltam a végén, de a török verzió jobban bejön. A vacsora közben lehúztam fél liter bort. Itt hasonló házi borokat kínálnak sok helyen kancsóban mint ahogy Szicíliában tapasztaltam, sok helyen 0.5l a legkisebb mértékegység, így könnyű berúgni 😁 és a szálláson még várt ránk a boltban vett ouzo. A fizetésnél most rajtam állt a sor, viccesre sikerült. Egy jóképű pincér adta a számlát, de azt mondta nem nekem kéne fizetni hanem a férfinak, inkább odamegy hozzá és szól neki. A végeredmény úgyis az lett volna, hogy visszafizetem neki, úgyhogy győzködtem a pincért, hogy jó lesz így, de alkudoztunk egy ideig mire sikerült megegyezni. A mosdóból visszafelé még próbált egy ouzora rábeszélni. Benne is lettem volna ha nem vár minket behűtve a szálláson az üveg 😊

Az ánizst nem szerettem igazán sosem, de az első korty egész jól esett. Talán nem is kellett volna többet inni, mert utána egyre rosszabb lett, így hagytunk másnapra is. 

Holnap koránkelés lesz, megyünk a reptérre autót bérelni, hogy eljussunk Spártâra és Mystrasba.