1. nap

07.15 SJPDP – Roncesvalles – Espinal ~32 km

Előző este a vonaton elkezdtem egy ír testvérpárral beszélgetni. A hölgy már többször járt a Caminon, részletekben megy rajta végig, és a Saint Jean – Estella szakasz maradt neki utoljára. Ők napi 20-25 kmt terveznek menni, amiből megállapítottam, hogy őket sem fogom sokáig látni, mivel nekem napi 40 km a terv. Megmutatta a zarándok útlevelét is, ami nagyon szép zöld volt. Én ilyenkor tudok vagizni a saját magyar útlevelemmel cserébe. 

Saint Jean-ban rögtön a zarándok irodába mentem, ahol felírták az adataimat, megkaptam a listát a zarándok szállásokról. Kiderült, hogy 1 nappal korábban indult egy másik magyar lány is. Vajon összefutok majd vele valahol? Kaptam pár ellenőrző kérdést is, pl. hogy hánykor tervezek reggel indulni az Úton? 6 órát válaszoltam, amire mondta a hölgy, hogy jó válasz! Mondta, hogy csak tesztel, mennyire vagyok felkészült! Szerencsére kiderült, hogy eléggé.  Említette, hogy az Út egyébként nem annyira telített mint amennyire mondogatják, tehát nem kell előre szállást foglalni, talán még Santiago felé sem olyan rossz a helyzet. A sok információcsere után elvettem magamnak egy fésűkagylót, majd elindultam a szállás felé, közben csodálva Saint Jean pied De Port ódon épületeit, szűk utcácskáit. Az albergue-ben megkaptam a második pecsétemet, elfoglaltam az ágyamat, és mentem rögtön zuhanyozni. A pakolás és mosás részében még van hová fejlődni, a ruháimból még reggel is szinte folyott a víz. Utána visszamentem egy gyors városnézésre, éppen ment le a nap, sokan azt csodálták az utcáról, tényleg nagyon különlegesen nézett ki, főleg az óriási hegyekkel a háttérben. Ott még este 10-kor is egész világos van. Egy idős német párral beszéltem pár szót a Citadella-n, mondtam, hogy magyar vagyok és rögtön a Balaton jutott róla eszükbe. 11-kor sikerült ágyba kerülni amikor pont elindult a tűzijáték a Bastille nap alkalmából. A méhviasz füldugóm szerencsére egész jól hangszigetel.

A reggeli ébredésnél viszont azzal sem volt esélyem. A szobában rajtam kívül 7 amerikai aludt, 5-kor megszólalt az ébresztőjük, és mindenki kiugrott az ágyból azonnal! Legalább egy 5 perces szundit nyomhattak volna… 

Így nekem is készülődni kellett, de legalább el tudtam indulni időben. 6 előtt sikerült amikor még fejlámpával kellett mennem. Viszont 6 után nem sokkal már egész jól lehetett látni anélkül is. 

Ez a szakasz az egyik legnehezebb az Úton. Készültem rá testben és lélekben is. A nehezebb emelkedőn az elején túlvoltam, itt előztem pár embert, 2 koreai lányt is (valaki kérdezte korábban, vannak e ázsiaik is az úton? Szóval igen!). Magyarországról hallottak már a téli olimpia kapcsán, ennek nagyon örültem. Majd felértem 8-900 m-es magasságba és itt a táj már egyre mesebelibb lett! Ezt szavakkal tényleg nem lehet leírni mennyire csodálatos a Pireneusokon átkelni! A képeket nézve egyáltalán nem lehet átélni ugyanazt. Az út tele van végig birkákkal, tehenekkel, lovakkal, nagyon hangulatos végig a kolompolásukat hallgatni. Egyszer csak utolért egy olasz lány (ilyen ritkán van), mondta hogy a Dolomitokba jár túrázni, úgyhogy nagyon edzett. 

A Pireneusokon való átkelés kicsit a Rysyre emlékeztetett, csak kevesebb hóval, és több zölddel. Az út mentén volt egy foodtruck is. Viccből megkérdeztem az eladót, van e WC. És megmutatta hol van! Igazán egyedi megoldás. Utána érdeklődött, hogy hogy tetszett.  Ez a WC:

Roncesvalles-ig már csak 11 km volt vissza, addig tovább gyönyörködtem a tájban. Majd délben odaértem és azonnal beültem ebédelni, kipróbáltam a zarándok menüt 12€-ért, egy holland kerékpárossal osztozva az aszalon. Ő nem ivott bort, úgyhogy jól jártam mert nekem adta a sajátját is  az útlevél mutogatás itt is megtörtént  Az étteremben majdnem 2 órát eltöltöttem, jól esett a pihenés, közben láttam megérkezni a többi zarándokot akiket lehagytam a nap során. Kifelé menet az ír testvérpár férfi tagját pillantottam meg, az ismerős arcoknak mindig nagyon megörülök. Elköszöntem tőle, valószínű már tényleg nem fogom őket látni többször, ők megálltak Roncesvalles-ben, én pedig folytattam az utamat Espinalba ami még további 7 km-t jelentett. Az úton egy dán hölgy mesélte, hogy neki is 3 hete van eljutni Santiagoig mert nincs több szabadsága. Azt mondta, hogy nem lesz könnyű de hát azért csak meg lehet csinálni napi 40-45 kmt nem?  Bólogattam hogy persze! Meglátjuk 

Fél 4-kor Espinalba megérkezve rögtön elmentem zuhanyozni, kimostam a ruháimat, most próbáltam kicsavarni amennyire csak tudtam.. Egy apró vízhólyagot lekezeltem, a masszázslabdával könnyítettem az izomlázon, majd tettem egy sétát a csendes kisvárosban. Mivel a hosszú nadrágot kimostam, így muszáj volt rövidben sétálgatnom, ami nem esett túl jól, mert egész hűvös van errefelé ma.