07.16 Espinal – Zubiri – Pamplona 36 km

Tegnap visszaérve a szállásra úgy tűnt már nem lesz semmi izgalmas a napban, így lesz időm pihenni és írni. Két koreai bringás szobatársam volt, akiknek az angol nemigazán ment de így is lelkesen kérdezgettek az eddigi utamról a google fordító segítségével. 

Lementem velük a bárba vacsorázni egy tea mellett, és közben írtam az élményeimet. 

Később visszatérve a szobába lett két új szobatárs, akikről kiderült, hogy egy olasz pár és a srác jön ősszel a Liszt Ferenc Akadémiára Erasmussal, és szaxofonozik! Kérdeztem, hozta e a szaxiját, mert valamit játszhatna, erre mondták, hogy hoztak egy szájharmonikat meg ukulelét! Ez óriási! Sajnos késő volt már, hogy valamit előadjanak nekem, de nagyon bízom benne, hogy össze fogok még velük később futni! Igazából hoztam magammal pengetőt, hátha lesz valahol lehetőségem zenélni egy kicsit, úgyhogy várom az alkalmat! 😊

Fürdés közben kellemes jazzt hallgattak, meg is kérdeztem mi szólt, úgyhogy küldöm mindenkinek aki szereti! 

Reggel ismét időben tudtam indulni, Pamplona volt a cél. Az első 15 km-en Zubiri-ig egy lélekkel sem találkoztam, viszont ott muszáj volt megállnom reggelizni, mert előtte sehol nem volt nyitva semmi. Mikor indultam tovább, a veronai olasz lányt láttam messziről, intettem neki, majd a középkori hídról akartam egy profi fotót lőni, és a folyóparton ott ücsörgött az egyik amerikai az első szállásról a fiával! Úgy látszik itt a Caminon lépten nyomon össze lehet futni ugyanazokkal az emberekkel. 😃Mesélték, hogy a srácnak igazából eltört a lábujja nemrég de úgy tűnt, hogy rendben lesz. Mára viszont kiderült, hogy mégsem úgyhogy autóval mentek segítségért Zubiribe, egy zacskó jég volt a lábán és a folyóparton ülve várták a többieket. Az elején nem sejtettem, hogy ilyen megható pillanat lesz belőle. Megláttam náluk a Bibliát, elkezdtünk beszélgetni róla, majd olyan szép dolgokat mondott, hogy megkönnyeztem.. Búcsút vettünk egymástól, hiszen nekem még 21 km visszavolt. 

Már megszoktam, hogy végig egyedül megyek, amikor egy spanyol férfi épp utolért és pont egy tempónk volt. Sajnos nem tudott angolul de spanyolul nagyon akart beszélgetni, úgyhogy minden duolingos tudásom elővettem és próbáltam folytatni a kommunikációt. Úgy tűnt tetszik neki, mert az utolsó 10 km-en szinte végig együtt mentünk. 😃 A tudásom nagyjából kimerült a “Muy Bonito” és a “Sí sí” kifejezésekben, de ezt nagyon jól váltogattam, a végére egész jól belejöttem és kezdett az agyam átállni. Érdekes, hogy a “coche” szót használta az autóra, és a “carre” – t, amit a duolingo tanít, nem ismerte. 🤔

Szóval őt várta az autó, úgyhogy elköszöntünk, aztán utolért megint az olasz lány, hirtelen nem is tudtam milyen nyelven szoktam beszélni másokkal? Én lemaradtam ebédelni, közben bookingon nézegettem a szállásokat Pamplonaba. Szomorúan láttam, hogy az albergue betelt amit tegnap kinéztem magamnak.  Becéloztam egy másikat, de mire odaértem, 30 perc alatt az is betelt.. Onnan elirányítottak az önkormányzati szállásra, amivel végül jól is jártam mert csak 11€-ba került. Így lehet, hogy mégis necces lesz ez a szállás dolog.. De előre nem merek foglalni, mert ki tudja meddig jutok el aznap.