07.18 Estella – Los Arcos – Viana 39 km, ~összesen 151 km, még 625 km Santiagoig
Tegnap találtam egy bambusz túrabotot egy donativo pihenő helyen. Eddig sosem túráztam bottal ezért úgy voltam vele, hogy ha az Út ad egyet nekem kipróbálom. Mivel 42 kmt mentem ezért úgy gondoltam talán azért is tudtam megcsinálni mert ez segített nekem a végén. Viszont ma ott felejtettem egy boltnál és már nem voltam olyan közel hogy vissza akarjak menni de a nap végére nem éreztem a hiányát.

Az alvás nem annyira megy jól mióta itt vagyok. Eddig azt hittem talán a sok ember és a hullámzó emeletes ágyak miatt, de Estellaban direkt egy drágább szobát kértem normális ággyal, emberek nélkül és ott sem ment. Talán a túlzott izgatottság és agyalás miatt, hogy itt vagyok 🙂 Emiatt ma délelőtt volt egy kisebb mélypontom túra közben. Egyedül voltam, nem sokan indultak velem egyszerre Estellaból és már reggel 8-9 körül kezdett szörnyen melegedni és el tudtam volna aludni menés közben annyira rámjött a fáradtság.
Már azon gondolkoztam hogy valamelyik nap feladom a csomagomat és futva csinálom meg a 40 kmt hogy ne kelljen a zsákot cipelni. A semmi közepén ott volt egy food truck az árnyékban ahová muszáj volt leülnöm pihenni. Hallottam egy idős párt németül beszélni és hozzájuk szóltam a nyelvükön. Megdicsértek milyen jól beszélek németül (persze amíg nem kell megérteni a másik mit mond😃). Erre hirtelen ott termett megint egy magyar! Erről nem volt szó, róla nem beszélt senki, úgyhogy meglepődtem. Viszont így tudtunk együtt menni Los Arcosig ami óriási segítség volt az előző mélypont után. A következő 13 km olyan könnyen eltelt mintha csak akkor kezdtem volna a napot, vagy az egész Caminot. Mivel ő sem volt egyedül, így kicsit tovább ment mint tervezte, de Sansolnal elköszöntünk, nekem még 11 km volt vissza. Elmúlt dél és kezdett újra melegedni, de még elviselhető volt a hőfok. 1 l víz volt nálam és tudtam, hogy nem lesz település Vianaig már, de 2 órára 1l reálisnak tűnt. Viszont a meleg egyre brutálisabb volt, úgy éreztem nem fogynak a km-ek, mint a Kinizsi 100 utolsó 10 km-én éjszaka.. Megnyugtató volt, hogy 2 férfi a látóteremben volt végig, szóval nem én voltam az egyetlen őrült aki még délután is megy 37 fokban. Az egyiket messziről hallottam énekelni is. Végig főút mellett mentünk, de arra autók sem jártak, a sivatag közepén éreztem magam. A víz elfogyott és még 3 km volt vissza.. Így legalább annál gyorsabban jöttem, valahogy beértem a városba, az első csap nem működött.. A másodiknál végre megjött a megváltás. Éreztem, hogy oké, megcsináltam, itt vagyok! Mostmár minden jó. Ezzel megdöntöttem a saját rekordomat és 4 nap alatt mentem 151 kmt. Eddig 3 nap alatt volt 115 km a legtöbb otthon. Az albergue is közel volt, így lepakoltam, kimostam a tegnapi adagot is, és bementem a városba vacsoráért.

Hoztam magammal sok vitamint, kalcium, magnézium, C vitamin, multivitamin pezsgőtabletta, amiket sűrűn fogyasztok, már csak azért is hogy a táskát ezzel is könnyítsem. Remélem segítenek benne, hogy végig jól bírjam a távokat. 

A tegnapi olasz srác egyébként sok helyen volt önkénteskesni külföldön, ezeknek az appoknak a segítségével. Ha előbb hallottam volna róluk, még én is szívesen kipróbáltam volna 1-2 lehetőséget.
https://www.worldpackers.com/
https://www.workaway.info/en/stories/workaway-on-the-go-with-our-new-travel-mobile-phone-app