07.24 hétfő Villarmentero de Campos – Sahagún ~ 50 km
Az éjszaka megint nehezen telt, az elalvás ritkán megy hogyha valaki orbitális módon horkol amit a füldugóm nem tud elfedni. Sokszor az ágy sem túl kényelmes és fáj a derekam, nem találom a kényelmes pozíciót az elalváshoz. Aztán eltelik így pár óra míg az agyam lefárad annyira, hogy már bárhogy elalszom. Csak addigra marad kb 2-3 órám a tartalmas alvásra.. De azért így is felkeltem fél 6-kor ahogy szoktam, és sikerült elindulnom megint időben. Hogy ma meddig jutok azt nem lehet előre tudni..

Reggel még sötét volt, én voltam az első aki útnak indult, 5-6 kmig nem is találkoztam senkivel. Aztán egyszer csak a japán férfi utolért engem futva! 😮Meglepődtem, nem tudtam hogy futva járja a Caminot. Igazából nem láttam eddig senkit aki futva ment, ő az első. Az egyik könyvben olvastam, hogy valaki mást is láttak futni, és elkezdtek elmélkedni róla, hogy a Caminonak nem ez lenne a lényege, hanem a lelassítás, relaxalas, nem pedig a teljesítmény. De valójában mindenki úgy teszi meg, ahogy neki jó, kényelmes. Az én rohanós tempómat is lehetne elemezni, de én is szeretek gyorsan menni, így esik jól. Ha nem lenne ekkora pakkom, én is szívesebben mennék futva, akkor hamarabb odaérnék mindenhová, és a hosszú egyenes szakaszokon is előbb túllennék. Neki egy futó hátizsákja van, az enyémnél még kisebbnek tűnt, bár elég vékony és alacsony termet tehát a ruha valószínűleg nála sem foglal sok helyet. Ő Burgostól indult 3 napja, az előtte lévő részt korábban megtette már 10 nap alatt, úgyhogy most folytatja, napi 30-40 kmt tesz meg. Mesélte, hogy az USA-ban részt vett egy 100 mérföldes versenyen, 33 óra alatt futotta le. Én említettem neki az UltraBalatont, hogy oda is jöhetne futni, az is “csak” ~210 km körbe, biztos simán menne neki. Egyeztettük a maratoni időnket, neki a csúcs 6 évvel ezelőtt volt 3:33 óra alatt, mostmár inkább 4:30 óra alatt futja a maratont 64 évesen, pont mint én. 60 évesen elkezdett romlani a teljesítménye. Hát igen.. Ennyi idősen 4.5 órás maratont futni tényleg milyen “rossz” eredmény 🤔 Azért bízom benne, hogy én is legalább ennyire fitt maradok még abban a korban is!

10 km után megálltam egy reggelire kávéval mert a következő város innen még 18 kmre van. A kávérol mégsem sikerült leszokni, ezt a rengeteg alvás hiányt muszáj valamivel kompenzálni. Mindig nagyon sok tejjel kérem, nekem a kávéban a tej a kedvencem. Mikor belekortyoltam, rögtön éreztem rajta hogy tejet még sosem látott.. Talán életem legrosszabb kávéjat ittam ott, pedig úgy tűnt rendes kávéfőzőjük van.. Elég csalódott voltam, fura hogy ha direkt sok tejjel kérem, nem szólnak hogy amúgy egyáltalán nincs tejük..

Már 3. napja gyaloglok a Mesetán, ami szinte teljes síkság 800-900 m magasságban. Habár annyira nem szörnyű mint amennyire mondják. A tegnap délutáni kánikulában is fújt a szél úgyhogy pont jól esett. A gondolataimat akár útközben is le tudom írni mert nem annyira kell oda figyelni az útra, nem sok látnivaló van közben.

A hosszú egyenes szakasz felénél utolértem egy mexikói fazont, aki valójában Las Vegasban él már nagyon régóta, elég sokat mesélt az életéről, az USA-ról, hogy Mexikóban mekkora családja van mindenkinek. Ők is 8-an testvérek. Így hamarabb telt az út. Közben Aitor, a spanyol fiú mindig utolért engem amikor egy kicsit megálltam, aztán volt hogy ő ment előre, majd megvárt minket és hárman sétáltunk. Közben a koreai lányok újra fel – feltűntek néha. Aztán utolértük mi is a két másik mexikói fazont tegnapról akiknek a Cielito Lindot kellett játszanom. A következő faluban leültünk egy kis frissítőre majd mentünk tovább a las vegasi mexikói fazonnal, és Aitorral.
Aitor ebédelni szeretett volna, és Ledigosban pont volt egy étterem ahol gitár is volt úgyhogy nem tudtam nem megállni ott én is. Játszogattam magamnak, közben vártam a két mexikóit hátha ők is megérkeznek és gitáron könnyebben el tudom nekik játszani a dalt de sajnos nem jöttek. Eltelt sok idő, mire elindultunk, közben harmadik társunk ott maradt telefonálni így Aitorral ketten mentünk tovább ismét. Közben gondoltam, hogy azért jó lenne elmenni Sahagúnig amihez viszont sebességbe kell kapcsolnom, így elköszöntem spanyol barátomtól, és 7 előtt nem sokkal megérkeztem Sahagúnba, találtam egy egyházi szállást amiről jókat írtak. Szerencsére volt hely de a mise a zarándokoknak 18:30-kor kezdődött úgyhogy lekéstem, csak az áldásra értem oda. Kiderült, hogy ebben a városban 7 óráig volt nyitva a hely ahol aláirjak az útlevelet, hogy éppen a Camino felénél tartok szóval ezt is lekéstem. De a közös vacsora 8-kor kezdődött ami nagyon nagy élmény volt! Egy angol önkéntes lány segített elkészíteni vacsorára azokat az ételeket, amiket a zarándokok vásároltak a közös fogyasztásra. A két mexikói is itt kötött ki akiket vártam a gitárral úgyhogy nagyon örültem nekik. Mondták, hogy nem kell vennem semmit a boltban, ők bevásárolnak nekem is. Milyen kedvesek! 😊 A pap pedig Írországbol származik aki a szentmisét is tartotta, kicsit sajnáltam hogy lemaradtam róla, mert az áldást is végig fordította angolra is. Dolgozik itt még 2 önkéntes fiú akik a szentmisén is segítettek felolvasni. A szentmisén a szicíliai olasz srác is ott volt, úgy látszik őt is utolértem megint, ugyanezen a szálláson alszik mint én. Az elején megszoktam hogy naponta új csapatot váltok a tempó miatt, úgyhogy most kicsit szokatlan, hogy 2-3 napja ugyanazokat az embereket kerülgetem. Egyébként azt mondták, ezen a szálláson van egy másik magyar lány is akit ugyanúgy hívnak mint engem! De nem sikerült megtalálnom.. Majd talán holnap az úton. A vacsora közben a koreai lányok is betoppantak hirtelen, akik ugyanabban az albergueben aludtak tegnap is mint mi.. Ami azt jelenti, hogy ma ők is 50 kmt gyalogoltak!

A vacsora után még mondott az atya pár szót, pl hogy van több térkép a teremben ahova tegyünk nyugodtan gombostűt hogy honnan jöttünk. Van egy világtérkép, egy Európa térkép, és külön van térkép a koreaiak számára mert ők olyan sokan jönnek mindig! Ezen kívül kérte hogy ha odaérünk Santiagoba akkor készítsünk és küldjünk magunkról képet nekik mert minden évben kiteszik ezeket a fotókat a falra, és évente cserélik őket. 

Mióta beléptem Kasztilia és Leon tartományába, egyre kevesebb helyen tudok bankkártyaval fizetni úgyhogy lassan kezd elfogyni a készpénzem, és az útlevelemben is fogytán a hely a pecséteknek úgyhogy kell valahol vennem egy újat hamarosan.