07.25 kedd Sahagún – Mansilla de las Mulas 36 km
Ezeknek a településeknek olyan neveik vannak, hogy képtelen vagyok őket megjegyezni..
Ma Jakab és Kristóf napja van. A Buen Camino app figyelmeztetett St. James miatt, aki az egész Caminot elinditotta.
“Egy, a VIII. századtól élő hagyomány szerint Jakab apostol a mai Spanyolországig eljutott missziós útján, s így sírját is Hispániában feltételezik. A Jakab apostolnak tulajdonított ereklyéket a róla elnevezett Santiago de Compostelában őrzik: Szent „Iago” a spanyolok nemzeti szentje lett, sírja a középkor óta a leghíresebb zarándokhelyek egyike. A Compostela nevének születéséről szóló legenda alapján Jakab elfeledett sírjának helyét a IX. században egy csillag mutatta meg – campus stellae („csillagrét”). A megtalált sírt egyre növekvő tisztelet vette körül, mely fölé először egy kis kápolnát építettek; később, 1075 és 1128 között a ma is látható bazilikát. “
Szent Kristóf az utazók védőszentje, a medált amit kaptam ajándékba most is hordom magamnál, hogy vigyázzon rám. Ezen a napon szokták megáldani az autókat és kerékpárokat is otthon.
Az alvás egész kellemes volt Sahagúnban mivel csak 2 lány volt rajtam kívül a szobában, úgyhogy senki nem horkolt. Ma viszont megint 16-an vagyunk.. De tovább tervezek aludni, mivel holnapra csak 18 km jut.
Reggel még komoly terveim voltak, hogy hamar odaérkezem a célvárosba 42 km séta után és holnap Leónban több időm lesz körülnézni majd továbbmenni. Aztán leültem az első bárnál és elkezdtem számolgatni reggeli közben, hogy pontosan mennyi időm is van mindenre. Kijött, hogy ha mégis Leónban alszom holnap, akkor pont 20 nap alatt tudok Santiagoba érni, utána 2 napom lesz Finisterrébe menni (+90 km), majd még 1 Muxíába (+28 km), és aznap el tudok indulni még Madridba is egy éjjeli buszjárattal, ott tölteni a hétfő nappalt és a 08.07-ei esti járatot simán elérem hazafelé.
A repjegyek ilyenkor már aranyáron vannak, úgyhogy lassan meg kell vennem. De ez eddig egész jó tervnek tűnik. Azt mondják a Caminoban az a jó hogy az ember nem tervez el semmit, de engem mégis megnyugtatott ez. Mivel rájöttem, hogy annyira mégsem kell sietnem, Aitor úgyis úgy beszélt Leónról, hogy ‘must have city’, ott mindenképp meg kell állnom egy napra. Ha sikerül holnap ott újra találkozunk majd.
Így örömömben elkezdtem beszélgetni az előttem sétáló dán fiúval, ő a 2. napja óta ugyanazzal a csapattal járja a Caminot akiket akkor megismert. Megbeszéltük, hogy Lars von Trier milyen őrült filmrendező, és kiderült, hogy Madds Mikkelsennek van egy testvére is aki szintén híres.
A következő városban megálltak, én jöttem tovább de holnapra meginvitáltak, hogy Leónban igyak velük.
13 kmt sétáltam nyílegyenesen a mesetan, itt tényleg annyira nincs semmi, hogy még kanyarodni sem kell. Közben a bookingot bogarásztam szállásokat keresve Santiagoban és Finisterrében, úgyhogy nem merengtem nagyon az élet értelmén. Bár hallottam többen a mesetan nem mennek végig hanem buszra szállnak inkább.
Reliegosban megálltam egy könnyed ebédre, ahol mondták hogy Mansillaban egy albergueben tudok venni új Credentialt magamnak, mivel a mostani mindjárt betelik. Úgyhogy az első utam rögtön oda vezetett. Meglepő módon a koreai lányok ismét ott voltak a szicíliai fiúval, a srác mondta, maradjak itt, mert a másik albergue már be van telve, amit kinéztem magamnak. A következő városban medence is lett volna az egyik albergueben viszont jóval drágábban, úgyhogy inkább maradtam és elmentem a városi medencéhez pihenni
A texasi fiú írta, hogy valószínűleg tendonitise van és kényszer pihenőt kell tartania. Tegnap is halottam ezt valakitől de nem tudtam, miről van szó. Kiderült, hogy ez az achilles ìngyulladás amitől nagyon féltem én is, ezért is hoztam a masszázs labdát. Nap végére nekem is kicsit meg szokott fájdulni az achillesem de nem vészes. Ma csak egy kis vízholyag volt a sarkamon ami a nyugalmamat zavarta sokszor, de a korábbi napokban még az sem volt. Talán túl sokat készültem a Caminora
Este ismét elmentem szentmisére, amin most egész sok zarándok vett részt. Az énekek itt valahogyan még szebben hangzanak mint otthon. Kifelé menet osztogattak egy kis alkoholt és süteményt, mivel az igazi Santiago nap ma van. Még utána a templomban a kórus is énekelt, ami gyönyörűen szólt.
utazozsu hozzászólásai