07.26. szerda Mansilla de las Mulas – León 18 km
Tegnap este még próbáltam vacsorát szerezni de csak egy benzinkúton sikerült vennem egy 4 db-os muffin csomagot, chipset és némi péksütit. Meglepő módon senki nem horkolt, úgyhogy egész jól aludtam.

Reggel kicsit lustálkodtam az ágyban, csak 7-kor keltem mivel tudtam hogy nem kell sietnem nagyon. Foglaltam egy hostelt a belvárosba Leónba nagyon kedvező áron, reggelivel, női hálóterembe csak 15€-ért.

Szóval reggel útnak indultam egyedül, reggelire ettem a maradék muffinból. Nem akartam cipelni a többit, úgyhogy az utolsóval megkínáltam az előttem sétáló fiút aki New Yorkból jött és hihetetlenül nagyon örült a muffinnak. Én meg boldog voltam, hogy sikerült örömet szereznem valakinek ilyen könnyen 😊

Ismét a viber szólt, hogy ma Anna és Anikó névnap van úgyhogy Isten éltesse minden ismerősömet akit így hívnak! Egy nagyon kedves idős rokonomat fel is hívtam ma megköszönteni, aki nagyon örült nekem.

León felé út közben megvettem magamnak a repjegyet hazafelé 08.07-e estére valamint a madridi buszjárartra is. Végülis 200€-ból kijött az egész úgyhogy annyira talán nem volt rossz üzlet. Mostmár csak az a lényeg, hogy ne jöjjön közbe semmi és minden a terv szerint haladjon. 😃

Közben Aitorral egyeztettem, hogy 11 felé fog Leónba érni. Úgy számoltam, hogy nagyjából én is. A város külterületére beérve egy újabb magyarral találkoztam aminek nagyon örültem mert ő szólított meg engem és már napok óta nem beszéltem itt magyarokkal. Ő már másodszor járja a Caminot. Így ő a 9. itt az Úton ha jól számolom eddig. Ő az első, aki a kitűző és a szalag miatt vett észre, és nem olasz. A szalag miatt gyakran hiszik azt, hogy olasz vagyok. És a másik tipikus hiba mikor mondom hogy honnan jöttem, mindig visszakérdeznek hogy ‘hungry?’ éhes vagyok? Biztos a kiejtésemmel van a gond..

Aitor közben meg is jelent előttem úgyhogy együtt mentünk a hostelhez lepakolni a hátizsákot és bevetettük magunkat a nagyvárosba.
León egy 120ezres város ami a katedrálisról és a tapasról híres nagyon.
Mivel délben még nem lehet rendes ebédet kapni így kicsit korán kezdtem az ivást, de legalább járt hozzá tapas is. Először nem értettem a logikát, úgyhogy kértem több tapast mivel éhes voltam és meg akartam őket kóstolni. De valójában minden italhoz jár egy tapas ajándékba tehát a lényeg, hogy inni kell 😃 én így elég hamar spicces állapotban találtam magam úgyhogy a harmadik helyen már inkább üdítőt ittam.

Mire kinyitottak a konyhák addigra viszont már nem voltam éhes úgyhogy egy könnyed tálat ettem ebédre. Utána visszamentünk a szállásra, a spanyol fiú egy könnyed sziesztara ment én pedig intéztem a szokásos délutáni teendőket. Érdekes, hogy a 18 km után alig éreztem magamnak koszosnak és szinte le sem izzadtam, furcsa érzés volt. Ha hazamegyek majd otthon is lehet hogy a napi 30 kmes alsó limitet el kell érnem, hogy ne érezzem magam rosszul. 😃

A teendők után indultam volna várost nézni, de még a szálláson egy chilei fiú elkapott, feliratkoztatott a YouTube csatornajara, rengeteg videót készített már, egyébként Németországban dolgozott de felmondott, mondta hogy lassan munkát kell keresnie mert lehet nem marad pénze befejezni. Ha jól értettem a videóibol akarna valahogy pénzt csinálni majd 😃
https://youtube.com/@backpackingJas

A belvárosban hamar megtaláltam a katedrálist, belépős úgyhogy visszamentem a 6 órás szentmisére így egy kicsit láttam belőle. Az atya nagyon hamar ledarálta, kb 20 perc alatt. A chilei srác is csatlakozott a szentmisére. Közben én vettem magamnak egy dinnyét úgyhogy siettem, hogy meg tudjam kóstolni és utána odaérjek a 7 órás zarándok misére is a másik templomba. Oda Aitorral mentem, és 2 másik zarándok volt rajtunk kívül. Az áldást ismét megkaptuk de az atya szépen beszélt is nekünk előtte angolul. Valamint elénekeltek és játszottak nekünk egy gyönyörű Camino éneket amin nagyon meghatódtam.

Utána beültünk egy újabb helyre egy italra, ahol a téren utcazene kezdőtött 9-től, de már jóval előtte hangoltak és gyakoroltak. Nagyon örültem neki, hogy kis kárpótlásként ezt kaptam a kihagyott utcazene fesztivál helyett 😊

Este még a maradék dinnyét elfogyasztottuk, közben két perui ikerlánnyal beszélgettem. Említettem nekik az Újakropoliszt, hogy Peruban van a legnagyobb közösségük de nem hallottak róla. A spanyolok sem hallottak még róla akiket eddig kérdeztem. És az egyik olasz fiú aki a csillagokrol mesélt pár napja, ő filozófusnak tanult az egyetemen, és ő sem hallott róla bár leirta a nevét mert nagyon érdekesnek találta.