07.28 péntek Hospital de Órbigo – Foncebadón 43 km

Ez egy nagyon szuper nap volt!
Bár a reggel érdekesen kezdődött. A belga nőci megkerdezte tőlem miért aludtam a másik szobában én meg a megszokott naivitasommal elmondtam az igazat. Mire azt mondta, hogy ez rasszizmus.. És hogy neki meg a hideg szobában kellett aludnia. Mikor korábban itt járt, akkor ő is abban a szobában alhatott mint én mert a többi tele volt, és az sokkal jobban tetszett neki 🙄

Viszont végre visszatért a szép táj a hosszú meseta után. Reggel láttuk a napfelkeltét, aztán újra tehenek jelentek meg az út mellett, majd nemsokára elerkeztunk az eddigi számomra legkedvesebb helyhez.
Olvastam róla más blogjaban, hogy volt egy David nevű srác a Caminon aki zarándokoknak donativo pihenőhelyet nyújtott. Ez a hely hasonlított is rá mint ahogy képen láttam, de a mostani srácot Kevinnek hívják. Kiderült, hogy ez ugyanaz a hely, ahol David volt, ő 14 évig csinálta és pont 07.13-án hagyta itt a helyet, amikor én indultam a Caminora. Egy jelképes sírt és készített magának, Kevin szerint nem is fog sosem visszajönni, mert belefáradt. Most Kevin lakik ott, az a háza, télen-nyáron ott él. Tud magának fűteni, de nincs víz és áram tehát arra nem kell költenie. Említettem neki, hogy van egy magyar film a Jóreménység sziget ami hasonlít ehhez az életmódhoz. Leírta a film címét a füzetébe, hogy majd meg tudja nézni. A telefonját tudja tölteni mert van egy napelemes rendszere, és így a telefonján tud filmeket nézni. Elővette a gitárját is és kértem, hogy játsszon nekem egy kicsit rajta. Én meg eljátszottam neki a Falling slowly-t, ami nagyon tetszett neki, úgyhogy azt is felirta a füzetébe. Még sok kilométer állt előttünk úgyhogy nem tudtunk tovább maradni pedig legszívesebben ott töltöttem volna az egész napot. Olyan békét és nyugalmat árasztott az a hely amit máshol még nem éreztem eddig.
https://maps.app.goo.gl/WgyTYMgbKR135riDA

Utána megálltunk reggelizni a következő faluban, majd Aitor elindult Astorgaba előbb mivel én úgyis utolérem mindig. Közben én rájöttem, hogy a samponomat és a fürdőszivacsot otthagytam az előző albergueben mert mosás közben leraktam a földre.. Na nem baj, ez a legkevesebb. Ez nagyjából az első dolog amit elhagytam a Caminon és pótolni kell, de itt a kisboltokban is árulnak mini méretű 2-1-ben tusfürdőt úgyhogy be lehet szerezni sok helyen. Astorgan atsetaltunk, megcsodaltam kívülről a nagy katedrálist. Hihetetlen milyen aprólékosan van kidolgozva már a bejárata is. Aitor egyszer csak felkapott a nyakába, hátha más perspektívából jobban tudok fotót készíteni 😃 milyen vicces fiú.

A város szélén még beültunk egy bárba inni egyet. A tapas még itt is divat, úgyhogy kaptunk mellé harapnivalot is. Majd mentünk át a sok kis falun amik gyorsan váltották egymást. Aztán Aitor lelassitott az egyik után, kicsit elfáradt. Én szépen jöttem tovabb a tempómban, ő úgyis be akart ülni ebédelni valahová én meg Rabanal del Caminonal terveztem csak lepihenni kicsit. Ebben a kisvárosban elkezdtem beszélgetni egy török zarándokkal aki Hollandiában él, Ahmednek hívják, nagyon egyedi neve van 😃 Meglepődtem mert nem barna szemű és sötét bőrű volt. Törökország északi részéről jött. Mesélte, hogy volt többször is Magyarországon a bugaci kurultáj rendezvényen ahova Törökország szokott menni minden évben.

Én elindultam Foncebadónba, nem akartam nagyon későn érkezni. Megmásztam a 300m-es szintemelkedést, fel ~1400 m-re. A pireneusok után örültem, hogy jött végre ismét egy kis emelkedő, amit megéreztem. A táj mesés volt, ilyen szép felhőket még sosem láttam az égen.
Az első albergue tele volt, úgyhogy a második opcióhoz mentem, ahol ismét egy magyar lánnyal találkoztam, őt talán említette is a másik nőci akivel Leónban találkoztam. Ő már nagyjából a 10.

Közben Aitor is megérkezett, nagyon kitartó. Tegnap még nem akart 43 kmt sétálni ma, azt hittem az emelkedőt nem fogja olyan jól bírni. De úgy látszik őt az ebéd feltölti. Azt írtam eddig róla, hogy spanyol de valójában baszk és a nemzetiségét is annak érzi, mindig úgy is mutatkozik be, ha kérdezik tőle honnan jött akkor sem Spanyolországot mondja először. Ma épp mesélte, hogy egy pakisztánival viccelődött is a szülővarosaban, akinek Spanyolországban vizsgákat kell tennie azért, hogy megkaphassa az állampolgarsagot. Mondta neki, hogy ő nagyon szívesen odaadja a saját spanyol állampolgársagat mert nem kell neki, ő nem akar spanyol lenni. Hallottam őt baszk nyelven telefonálni a családjával és nagyon idegenül hangzik a spanyolhoz képest.

Elmentunk vacsorázni egy pizzériaba amit Kevin ajánlott reggel. Igazából Foncebadón olyan kicsi település hogy nem is láttam sok más lehetőséget. Viszont gyönyörű helyen van. Hihetetlen, hogy egy hegy tetején ilyen tájjal 15€-ért csak 3 emberrel kellett osztoznom a szobán. És kimegyek hátra a kertbe teregetni, és nincs kerítés, rögtön a kilátás tárul elem. 

A pizzériaban menjelent Ahmed is, csatlakozott hozzánk vacsorára. Mesélte, hogy muszlim vallású, Hollandiában él de követi a ramadant ott is. Sokat túrázik Svájcban is. Viszont nagyon hideg volt fent a hegy tetején úgyhogy menekültünk be a szobânkba hamar a vacsora után. De legalább megettem az egész pizzát.