08.01 kedd – Sarria – Portomarin – Ligonde 38 km 

Sarriabol tényleg rengetegen indulnak útra. A szállás amit foglaltam, tele volt olyanokkal akik csak most kezdik. Emiatt este még mindenki hangos volt, sokáig pakolásztak, nem fáradtak még el. 

Reggel 7 előtt már tele volt az utca, minden kávézó nyitva, itt nem lett volna gond reggelit keresni de már bevásároltam magamnak tegnap.

Portomarinig olyan volt mint a teljesítmény túrák, előttem és utánam folyton voltak emberek, a pecsétnél sorba kellett állni. 

Az Út ismét kis falvakon ment keresztül, a gyönyörű táj megmaradt. Itt az erdőben úgy érzem magam, mintha a Harry Potter vagy a Gyűrűk ura elvarázsolt világába csöppentem volna bele. A távolból egyszer csak skót dudaszó hallatszott, ami még különösebb hangulatot adott a vidéknek. 

Délelőtt az időjárás nem tudta eldönteni, hogy esni szeretne vagy napsütést, végig borús idő volt, de néha a kék ég mégis kivillant.

Út közben elment mellettem egy újabb futó, aki Brazíliábol jött és Leóntól kezdte a Caminot, napi 25-30 km-eket tesz meg. A cuccát feladja mindig egy fuvarozó céggel a következő szállásra, úgyhogy nem azzal fut mint japán barátom. 

Portomarinig lenyomtam megállás nélkül az első 22 kmt, ott ettem egy toastot késői reggelinek, és megkóstoltam a spanyol kakaót amit mindenkinél szoktam látni. 

Indultam tovább, amikor valaki fütyült nekem. Egy nő volt az (ilyen ritkán van😃), akivel még valahol a Camino elején Viana körül voltam egy szobában a lányával együtt. Aztán meglepő módon Burgosban újra összefutottam velük, mivel ők buszra szálltak közben. És az eszeveszett tempóm miatt már nem számítottam ismerős arcokra Sarria után, de persze ha valaki buszra száll úgy könnyű 😃 így ismét sikerült összefutnunk. 

A maradék 16 kmt majdnem egyben lenyomtam, közben elkezdett melegedni az idő. Az emberek eltűntek előlem mivel a legtöbben megálltak Portomarinban. Néha akadt 1-1, például hegynek felfelé leelőztem egy kerékpárost is. Szegénynek elég nehéz volt tolnia felfelé a jól megpakolt bringát. A cél előtt nem sokkal megálltam egy zarándok menüre, utána már csak le kellett gurulni a hegyről az albergueig. 

Ligondebe a szállást 1 hete foglaltam le miután Sahagúnban az önkéntes lány mesélte, hogy itt is közös vacsora szokott lenni de kevés a hely. 

Mikor megérkeztem, nagyon csendes volt a falu. A szoba tele volt addigra, egy olasz csapat foglalta el a többi helyet. 5-től elkezdték vetíteni a The chosen című sorozatot, 7-től pedig a közös vacsora kezdődött. Közben érkezett egy 10 fős nagy család, habár az albergue már tele volt, de mivel a család nem talált sehol helyet magának ezért megsajnájlák őket és valahogyan megoldották, hogy elférjenek. Elkezdtek ágyakat vinni lefelé, és mindenki pakolâszott. Emiatt a vacsora csúszott fél órát, addig beszélgettünk kint az olaszokkal. Budapestet mindenki ismeri, és többen már régóta terveznek oda elutazni. Egy német lány volt a csapatban, mikor soroltam a látnivalókat ő már mindről tudott 😃

A vacsora után egy közös rövid játékra is sor került. Fényképeket szórtak az asztalra, és 2 kérdésre kellett válaszolnunk a képekkel. 

1. Hogyan éreztük magunkat a Camino előtt? 

2. Mit jelent számunkra a spiritualitás? 

A 3. kérdés kép nélkül volt, hogy mit tanultunk a Camino alatt? 

Érdekes volt hallani a válaszokat másoktól is. 

A vacsora után bent még vártak minket teával, kakaóval, valamint mondták hogy reggelit is fogunk kapni. Közben elmesélték az albergue történetét, hogy ki és mikor alapította. A hely donativo és az a célja, hogy ajándékot adjon a zarándokoknak, tényleg mindenki nagyon kedves volt és önzetlen. Aki fogadott engem ő Ausztráliából jött, és 2 hetente cserélődnek.

A kakaó ivás közben kiderült, hogy a 10 fős családból egyikük katolikus pap egy francia városban, és látta a nyakláncaimat, amiket elmesélt hogy mi a pontos jelentése és milyen történet kapcsolódik hozzájuk. Mivel már későre járt így nem volt időm megkérdezni tőle, hogy miért választotta ezt a hivatást. 🙁