20. nap

 08.03 csütörtök A Salceda – Santiago De Compostela – 28 km

Szinte hihetetlen, hogy eljött ez a nap is. Bár még nem értem a célom végéhez, de egy jó nagy lépéssel közelebb vagyok már  kicsit gyorsabban mint ahogy terveztem hónapokkal ezelőtt, 3 hét helyett 20 nap alatt ideértem. Így ha a következő 2 nap eljutok Finisterrébe, lesz időm elmenni Muxiába is. 

Reggel sikerült elindulni pont 5:30-kor, a gyors tempó miatt egész hamar bemelegedtem pedig a lehelletem látszott szóval túl meleg nem lehetett. A hold erősen fénylett, néha eltűnt a felhők mögé, még a csillagok is látszottak az égen. Jól haladtam, úgyhogy megálltam az első kávézónál reggelire. Napok óta nem ittam kávét, mert rájöttem, hogy itt a narancs juice sokkal finomabb. Viszont mellettem olyan jól nézett ki a capuccino amit kértek, hogy megkívántam. De valahogy itt sem volt olyan íze, úgyhogy maradok a juicenál 

Az utolsó pecséteket még beszereztem amik út közben akadtak. A cél előtt 10 km-el egy újabb tajvani fiúval találkoztam, akivel elkezdtünk beszélgetni és így a katedrálisig együtt tartottunk. A Monte Gozo hegyről már távolról megpillantottuk a katedrálist. Itt egyre nagyobb tömegek, egész csapatok érkeztek. A katedrális eltűnt a látóhatárból, közben beértünk Santiagoba. Először át kellett kelnünk a külvárosi részen, aztán beértünk a belvárosi forgatagba. Az utcáról a jelek eltűntek de a tömeget követve odaértünk a katedrális mögé. Ott külön váltak útjaink, én siettem a szentmisére a katedrálisba, ő pedig a zarándok irodába átvenni a compostelát. Nagyon jó volt megosztani valakivel a megérkezés pillanatait, örültem hogy találtam új barátot az utolsó szakaszra  elköszönéskor megöleltük egymást, majd sietve kerestem a bejáratot, láttam hogy óriási a sor, de szerencsére gyorsan haladt így bejutottam fél órával előbb, így ülőhelyem is lett 

A várakozást nézelődéssel töltöttem, hamar eltelt az idő. Az oltár közepén Szent Jakab szobra látszott. Ismerős arcok nem voltak körülöttem, de így is nagyon örültem, hogy végre ott lehettem, épségben eljutottam, és minden flottul ment az úton végig, úgyhogy bőven volt miért hálát adnom. 

A szentmise elkezdődött. Az énekek nagyon szépen szóltak végig, néha erőteljes orgonajáték ment közben amitől meghittnek éreztem a pillanatot és elkezdtem könnyezni ismét, gyönyörű volt. A mise végén nem számítottam rá, de meggyújtották a füstölőt is! Ezek szerint minden nap meggyújtják, nem csak péntekenként, így nekem is részem lehetett a csodában  a füstölő óriási volt, 80 kg körül lehet, és tényleg ott állt legalább 10 pap alatta akik tartották a kötelet! Keresztbe lengett a katedrális egész hosszán és ontotta magából a tömjén illatot, soha nem láttam még ilyet! Mindenki felállt és videózott közben. 

Szentmise után elmentem kiváltani a compostelat a zarándok irodába. Sor egyáltalán nem volt, rögtön az én sorszámom jött. A hölgy nagyon kedves volt, aki kiállította nekem az okmányokat. Azt mondta szabály szerint napi 2 pecsét kellene már a legelejétől, és nem csak az utolsó 100 km-ről, de látja hogy nekem így is van elég, úgyhogy semmi gond  kiderült, hogy Finisterréig egy újabb compostelât lehet kapni, amiért már egy harmadik zarándok útlevelet kellett vennem 

Az irodából kifelé menet észrevettem az épületben egy kis kápolnát is ahol kellemes zene szólt és képeket vetítettek a kijelzőn. Nem volt bent senki, nagyon meghitt volt a hely, úgy éreztem mintha a vetítés csak nekem szólna. A végén ki volt írva, hogy Camino Companions, ha jobban érdekel mi ez, menjek az 1. emeleten a 6. szobába. Nem volt ott senki, úgyhogy elmentem egy zarándok menüre ebédelni. 

Kifelé menet ott voltak a Camino Companion önkéntesek, úgyhogy pár szót tudtunk váltani de már nagyon éhes voltam, a reggeli óta nem ettem semmit, bár az izgatottságtól nem is tűnt fel eddig a pillanatig. Ünneplésképpen sört kértem a menühöz, amitől kellemesen bekábultam. 

Visszamentem a zarándok irodába az önkéntesekhez és egy kicsit beszélgettünk az élményeimről. Ezután megkerestem a szállást, lepakoltam, lezuhanyoztam, egyedül voltam a szobában, reménykedtem hátha ez így is marad. 

Pakolaszas közben megjött a szobatársam, egy spanyol lány. Mesélte, hogy ide járt egyetemre,  az országban itt van az egyik leghíresebb és legrégebbi orvosi egyetem. Meglepődtem, hogy Santiago de Compostela egy híres egyetemi város, ahol színes egyetemi élet és bulik vannak. Bár nem is tudom miért gondoltam, hogy ez a város csak a zarándokoké lenne  A lány tervez menni ma is egy buliba a régi éveket feleleveniteni. 

Este mindenki inni és bulizni megy, ünnepelni a csapattal, hogy megérkeztek. Sokan több napra foglaltak szállást Santiagoba, hogy legyen idejük kipihenni az elmúlt hónapot. Ehhez képest én a sör után annyira elálmosodtam, hogy ahhoz is nehezen volt erőm, hogy a városban tegyek egy kört A fájdalmak végre hozzám is elértek. Santiago olyan mint Veszprém, viszonylag nagy szintkülönsbségek vannak a városon belül is. A parkok bejárásához úgy vonszoltam fel magam a kis utcákon  éreztem, hogy a combom nem igazán szeretne még több emelkedőt a mai napra, úgyhogy igyekeztem rövidre fogni a sétát. A belvárosban még összefutottam a tegnapi ír fiúval, ő is ment inni. Mesélte, hogy látta Luciat is ma út közben. 

Visszafelé beugrottam egy boltba vacsorát és reggelit venni, nehezen visszavánszorogtam a szobába és készülődtem aludni. Este 10-kor még jött egy újabb szobatars, aki nem zarándok.