08.04 péntek Santiago de  Compostela – Santa Mariña 42 km
Reggel elment az idő a reggelivel így 7-kor sikerült elindulnom, de legalább be tudtam menni reggel is a katedrálisba. Meglátogattam Szent Jakab sírját is, most nem kellett sorba állni.
Újra fotót készítettem még a téren a katedrális előtt, így teljesen más hogy nincs akkora tömeg.

Majd útnak indultam Finisterre felé, néhol akadt azért ember itt is, olyan volt mint a francia út Sarria előtt délután. Voltak többen akik visszafelé jöttek. Nem volt képem erről az útról, így nagyon meglepődtem mikor Ponte Maceria-hoz értem és gyönyörű látvány fogadott. Egy régi kőhíd, alatta a folyó hevesen csobogott egy kisebb vízeséssel is, körbe szép épületek. Nagyon élveztem ezt a helyet, ugráltam át a sziklákon hogy közelebb kerüljek a vízeséshez.

Utána hamar odaértem Negreirába, leültem egy padra megenni a tegnapi nasit, majd indultam tovább. Ez az első város, ahol a zarándokok meg szoktak állni aludni Finisterre vagy Muxía felé, 21 km után.
Út közben elkezdtem újra hallgatni egy podcastet az El caminorol, amit otthon már végighallgattam indulás előtt. De így gondoltam talán az Út végéhez közeledve jó lehet visszagondolni a megtett kilométerekre, hogy miket is éltem át, a podcastben hallgatott beszélgetések segítségével. Jól esett hallani azokat a helyeket, ahol azóta én is voltam és most már tudtam, hogy miről is beszéltek benne pontosan, össze tudtam hasonlítani az élményeket a sajátaimmal. Vagy voltak helyek amiket kihagytam de legalább tudom, hogy legközelebb is van miért eljönnöm. Gondolkoztam azon is, hogy jönnék e majd egy újabb útra a jövőben, ha igen, akkor a portugál, az északi vagy a primivito útra, de ez majd úgyis a jövő zenéje lesz. 😊

https://podcasts.google.com/feed/aHR0cHM6Ly9hbmNob3IuZm0vcy9jODQ2MTdjL3BvZGNhc3QvcnNz

Az út tovább ismét kis falvakon keresztül vezetett, sok emelkedővel, bár szerencsére a combom mindig kipiheni magát reggelre, de azért érzi a különbséget a Meseta és Galícia között. Nem mindegy, hogy napi ~0 vagy 1000+ szintemelkedést kell leküzdeni. Közben gyönyörű virágok mellett haladtam el és a táj továbbra is látványos volt.

Elkezdtem érezni azt, hogy hamarosan az utam végéhez érek aminek nem annyira örülök, mert nagyon szeretek a Caminon lenni és hihetetlen érzés, hogy az álmomat ennyi idő után sikerül valóra váltani!

Még egy rövid megállót tartottam egy radler kíséretében valahol 3/4 úton, az időjárás egyébként annyira bizonytalan. Amióta Spanyolországban vagyok, többször fáztam mint amennyiszer melegem volt, pedig a nagy melegtől tartottam a legjobban. Ma végig sütött a nap, de hiába, a szél annyira hideg mindig hogy muszáj pulcsiban maradnom végig. Ha eláll a szél, a nap azonnal éget, ha fúj, akkor rögtön fázom 😃 tegnap is végig ilyen volt Santiagoban.
A szállásra érve rögtön kimostam a hosszú nadrágom és a pulcsim, hogy reggelre megszáradjon. De ilyen szélben nem egyszerű kibirni estig ezek nélkül 😃 a vacsoránál a törölközőt szoktam ilyenkor a lábamra teríteni pléd helyett.