Ma reggelivel kezdtük a napot egy kis kávézóban, majd az autóban tanakodtunk, hogy Mükéné vagy Napflio legyen a célpont. Egy cikk azt írta, Napflio Görögország legszebb városa úgyhogy ez valamiért meggyőzött minket. Meg talán túl sok romot is láttunk az elmúlt napokban.

Így elindultunk vissza Athén felé egy nagyobb kitérővel. 2 óra az út Napflio-ig, onnan további 1 óra Korinthosz ahol a szállásunk várt, hogy holnap közel legyünk a reptérhez ahonnan repülünk Krétára! 

A hosszú autóútra betettem a zenéimet bluetooth-on, volt sok közös pont, Aitornak is tetszett jópàr szám. 

Most nem autópályán mentünk, pár perccel volt csak hosszabb az út, viszont a táj annál gyönyörűbb élmény volt. A tengerhez közeledve a hegyek között szerpentin vezetett végig, ahol leesett az állam a csodálattól. Már emiatt megérte ide eljönni.

Mivel ilyen szép volt az út, hamar eltelt a 2 óra. Napflioban sétáltunk a mesés belvárosi utcákban, ami tényleg az eddig látottakhoz képest meglepően kulturáltan nézett ki, nem láttunk hajléktalanokat és szemetet semerre. A többi város nem teszi magasra a lécet, egy kis odafigyelés, virágok és máris a legszebb várossá lehet válni Görögországban. Persze néhány látnivaló sem árt. Beültünk egy késői reggelire, az étteremben felírhattam a falra magyarul, hogy ‘Jó reggelt’!Baszkul is ott volt már, de magyarul még hiányzott. Remélem a következő honfitársam már az én szövegemet látja meg rögtön és örülni fog, hogy járt ott valaki előtte 😊

Ezután energiával megtelve megmásztuk a 999 lépcsőfokot fel az erődbe ahol ráláttunk az egész félszigetre. Ez a mozgás nagyon jól szokott esni, így kicsit mindig tudok ledolgozni az előző napi vacsorából.

Aitor találkozott két baszkkal fent, akik Elgoibarbol jöttek. Erről rögtön eszembe jutott az Alcorta, egyik kedvenc beszállítóm és kiderült, hogy az ottani kedves kontakt személyek valószínűleg baszkok, nem spanyolok a nevük alapján. 

Visszaérve a centerbe még beültünk egy italra, én Daiquirit ittam. Nem rémlett hogy ez ilyen keserű ital, de azért kellemesen megütött. Aitor a vezetés ellenére mindig sört szokott inni. Beszéltük, hogy náluk a sör egy sima hétköznap délután olyan ital, mint nálunk a kóla. Beülnek egyre munka után, és mennek tovább autóval tenni a dolgukat. Nálunk meg előre kell mindig szervezni az életet aszerint, hogy fogunk e inni alkoholt vagy nem. Mennyivel egyszerűbb is lehetne, ha nem lenne otthon zéró tolerancia.

Közben egy kellemes dalt hallottam amíg elmentem mosdóba 😊

Elindultunk lassan vissza az autóhoz, és Korinthosz felé vettük az irányt. Mükéné útba esett, úgyhogy megálltunk ott is egy fotó erejéig, de nem mentünk be, kívülről is teljesen jól beláttuk az akropoliszt. A parkolóban Aitor meglátott egy buszt, és kérdezte, hogy az nem magyar? Nem akartam elhinni, mi volt ráírva. Fehérvár Travel! Úgy megörültem neki, rögtön odamentem és beszéltem pár szót az emberekkel. Fehérvárit nem találtam köztük, Zalaegerszegről, Budapestről, Szegedről, Győrből voltak. 9 napra jött a busz, 300-400K ft az ára az egésznek +belépők. Lehet mindennel együtt többre fog kijönni nekünk is. Fura, hogy nem én vettem észre a buszt, hanem Aitor. Olyan magyaros forma betűket látott rajta, abból gondolta.

Könnyes búcsút vettem a magyaroktól, indultunk tovább. Korinthoszon egy egészen régimódi hotel várt minket közel a belvároshoz. Sokan elég rossz véleményt írtak róla, ahhoz képest csak pozitívan lehetett csalódni. Kicsit cigiszag volt a szobában, és a matrac kényelmetlen volt, de más nem zavart. Gyorsan elindultunk a korinthoszi szoroshoz, de már félig sötét volt mire odaértünk. Így is hatalmas látvány volt alattam a nagy szakadék, nem láttam még ehhez foghatót. Már csak egy hajó hiányzott ami elmegy alattunk 🙂 Lehet Bungee Jumpingolni is a kanálisba, ezt most kihagytuk.

Bementünk a belváros utcáiba, sétáltunk egyet, beültünk a Zeppelin nevű kávézóba egy italra, majd egy étterembe vacsorázni, ahol megkóstoltam a helyi Kasseri sajtot, egy óriási gofrival megbolondítva a végén. Aztán menni kellett hamar aludni mert holnap koránkelés a 11 órakor induló krétai járatra.