24. nap

08.07 hétfő – Madrid – Budapest

A hazaút

A buszról leszállva úgy éreztem semmihez nincs erőm, úgyhogy az első út a kávézóhoz vezetett a pályaudvaron. Itt már muszáj volt a kávé, ha ízlik ha nem. A reggeli közben rákerestem gyorsan milyen látnivalók vannak Madridban és elindultam a belváros irányába. Szokatlan volt a nagyvárosi forgatag, hiányoztak a jelzések a Caminorol, és itt már nem éreztem magam akkora biztonságban, mint az Út alatt folyamatosan. Vigyáznom kellett az értékeimre. Az emberek idegenek voltak, senki nem köszönt és nem mondta, hogy Buen Camino.

Beértem az El Retiro Parkba, itt rengeteg futót láttam. Megnéztem kívülről a Palacio de Cristalt a parkban, majd elindultam a Puerta de Alcalá irányába ami teljesen le volt takarva, úgy tűnik ezt is épp felújítják. Tovább mentem a Museo Nacional del Prado irányába, menet közben észrevettem egy gyönyörű templomot de sajnos zárva volt. A múzeum mellett láttam egy óriási szobrot Goya-ról. Ezután végigsétáltam a Gran Víán egyenesen a Plaza de Españaig, majd tovább a Templo de debod egyiptomi templomhoz, amihez a köveket Egyiptomból szállították egytől egyig. Ez a templom Egyiptom ajándéka volt Spanyolország számára amiért segített megőrizni Abu Simbel templomait.

Leültem a templom mellett a parkba elfogyasztani a tartalék müzliszeletet, és néztem a körülöttem repdeső papagájokat amikről sajnos egy fotót sem sikerült készíteni. A padról gyönyörű volt a kilátás Madridra és a távolban a katedrálisra is, ami a következő célpont volt.

A katedrális és a Palacio Real de Madrid előtti téren már rengeteg turista lett és különböző figurák is táncoltak. King kong, óriás maci, a Plaza Mayornal pedig Super Mario hajtogatott lufit, és a Szörny Rts figura is megjelent. Zarándokokat nem láttam sehol, és Santiago de Compostelas szuveníreket sem árultak egyáltalán, hiába kerestem. Pedig úgy emlékeztem, máshol a fővárosokban árulni szoktak az ország több pontjára jellemző ajándéktárgyakat, de itt csak Madridot láttam mindenhol. Talán ebből is érződik, hogy Spanyolországban elég nagy a különbözőség a tartományok között is.

A főtérről benéztem a Mercado de San Miguel piacra ahol tapasok voltak minden standnál, elég nagy arányban láttam tengeri herkentyűket, amikkel már nem akartam kísérletezni az utolsó napon úgyhogy egy sima mini hamburgert választottam magamnak.

Innen még elmentem a Puerta del sol térre ahol egy a városban híres szobrot lehet látni ‘El Oso y el Madroño’ – ‘The Bear and the Strawberry Tree’ névvel. Ez a tér arról is híres, hogy itt van a 0. km ahonnan kezdik a számolást a fő autós útvonalakhoz.

Elég hamar körbejártam ezeket a főbb látnivalókat és még csak 1 óra volt, persze a múzeumokba nem mentem be, azzal napokat lehetne még itt eltölteni.

Az idő egyre melegebb lett, rajtam kezdett az álmosság eluralkodni úgyhogy kerestem egy helyet ahol tudok fogyasztani valami édességet, hátha feldob. Kértem magamnak egy oreos megashaket, ami akkora adag lett, hogy pihennem kellett, hogy le bírjam gyűrni az egészet. Közben a mellettem lévő ITs rendszergazda srác kérdezte, honnan jöttem, és mondta, hogy ő meg román, úgyhogy nagyon örült nekem és odaült hozzám az asztalhoz. Bár nem tudott angolul de nagyon szerette volna megkérdezni mi a nevem, úgyhogy percekig nyomkodta a telefonon a fordítót, hogy ezt próbálja megtudni, de nem akart neki működni. Bevallom én egy kicsit megijedtem tőle, hogy odaült hozzám, mivel egyedül voltam, és értettem a kérdést spanyolul is de inkább elmentem gyorsan a mosdóba és utána kisettenkedtem mögötte az étteremből. Szegény lehet, hogy azóta is ott vár engem

Így jóval korábban már elindultam a reptérre, nem volt erőm tovább nézelődni, sajnos a buszos éjszakai utazás hiába tűnik olcsóbbnak, mivel az alvást nehéz ott megoldani, ezért többet veszítettem vele mint nyertem. A reptéren próbáltam kicsit aludni, de az idő nagyon lassan telt, amíg kiirták, hogy honnan fog indulni a gép.

Még a boltokban tettem pár kört, kezdtem megéhezni is, úgyhogy vettem chipset. Közben kiirták végre, honnan indul a gép, kezdtem hallani a magyar hangokat is körülöttem, aminek félig meddig örültem, de már tudtam, hogy ez nem olyan mint a Caminon, hogy örülünk egymásnak, hogy de jó, hogy te is itt vagy! A gép időben indult, és mellém egy erdélyi – pesti lány ült, aki a lisszaboni ifjúsági világtalálkozóról jött, ahol a pápa is ott volt. Mesélt róla, hogy ők virrasztáskor kint aludtak a hegyen, de előtte is tornatermekben aludtak a padlón napokig több száz emberrel, ahol nem volt meleg víz sem. Ő az odaúton megfázott a repülő légkondijától, így betegen csinálta végig az egészet, a hideg vízben fürdést is. Nem semmi, hogy mennyi erő és hit van egyes emberekben!

Ehhez képest nekem egész jó dolgom volt a Caminon, mindig volt meleg víz mindenhol, puha ágyam volt meleg szobában, az ágyi poloskák is elkerültek szerencsére, annyit ettem és ittam amennyi jól esett, a betegségek is elkerültek, és semmi komolyabb fájdalmam nem volt az Út során.

A reptérre egy barátom jött el értem, és legnagyobb meglepetésemre Édesapámat is elhozta, akinek hihetetlenül nagyon örültem és boldog voltam, hogy láttam őt, és hogy miattam eljött a reptérre életében először!

Hazaérve teljesen újszerű élmény volt használni azokat a tisztálkodási szereket, amikről eddig lemondtam, puha törölközővel törölközni, köntöst hordani és furcsa volt rendes pizsamát felvenni ami nem sportruha. Még a csapvíznek is nagyon örültem mert a spanyol csapvízet csak végső esetben ittam meg mert nagyon furcsa mellékíze van számomra. Nem éreztem kint a hiányát ezeknek a dolgoknak, de most hogy újra megvannak, sokkal jobban tudom értékelni.

Ma ráálltam a mérlegre, és meglepetésemre 2 kg-ot fogytam az úton, amit valahogy nagyon nem érzékeltem a hasamon mégsem. De ezek szerint ehettem volna még több chipset és gumicukrot nyugodtan