Tegnap este Aitorral könnyen megtaláltuk egymást a Syntagma téren, nagy ölelkezés, aztán bevetettük magunkat az éjszakába. Negyed 1 volt (otthon eggyel kevesebb), már aludni is mehettünk volna de nagyon éhes voltam úgyhogy egy gyrost szerettem volna mindenképp megnézni milyen az igazi görög verzió. Utána sétáltunk tovább a fő utcán innivalót keresni, egy élő zenés étterem pont megjelent előttünk úgyhogy leültünk megnézni a kínálatot. A Rakit majd Krétán kell megkóstolni, itt Rakomelot ittunk végül és sört. A Rakomelo igazából mézzel kevert Raki, de isteni finom volt. Alkoholt nem éreztem benne, pedig a pincérnő szerint 40%-os 🙊 Aitor közben random embereknek köszönt oda az utcán, 1 nappal érkezett csak korábban mégis úgy tűnt mintha az alatt az egész várost megismerte volna.

A szállásra kerülőúton kellett mennünk, mert a legközelebbi útvonal nagyon veszélyes, a sok homeless és drogos miatt.

Fél 3-ra simán odaértünk a szállásra úgyhogy az athéni városnézést csak egy rövid alvás szakította meg 🙂 

Ma reggel bár nem indultunk el túl korán, a reggelit még 11:30-kor vártuk egy kávézóban, mégis szinte minden főbb betervezett látnivalót meg tudtunk nézni. 

Reggeli után hamar beértünk a városi forgatagba, az utcák tömve voltak turistával, elmentünk egy kisebb bazár mellett is, ahol a hangszerek és bakelitek azonnal elcsábítottak, Aitort próbáltam meggyőzni, ajándékba vegyen nekem egy 300€-s mandolint, de a 120€-s minilantra sem hagyta magát rábeszélni 🙁

Később egy hangszerboltban majdnem megvettem 30-ért egy ukulelet de a reptéri szállítás miatt elbizonytalanodtam 🤔 pedig milyen szép emlék lenne!

Célba vettük az Akropoliszt, közben rengeteg ókori látnivaló mellett mentünk el, sok magyar szót is hallottam a séta során, helyettem számolgatták a belépő árát forintban.

Az idő melegebb itt mint az egész Camino alatt, itt még éjszaka és reggel sem hűl le a levegő.

A baszk fiú nem az a fotózós fajta úgyhogy szegénynek mindig várnia kell engem. Pedig próbálom magam visszafogni de annyi szép dologba botlunk bele folyamatosan! Kérdezte hogy miért fotózom ennyit, nem emlékszem arra amiket megnézünk? Tényleg, miért fotózok ennyit?! 😧

Szép lassan, 115 képpel később megtaláltuk az Akropolisz bejáratát, beálltunk a viszonylag rövid sorba és be is jutottunk hamar. Dionüszosz színházánál kezdtük majd haladtunk szépen felfelé. A tömeg egyre nőtt a Parthenon irányába, a lépcsőknél két nő egy kötelet tartva próbálta a lefelé és felfelé menőket elválasztani egymástól. És egy férfi segítette az irányt megtalálni a “Here, come to my sweet voice” szöveggel. Közben végig a Kispál ‘Ha az életben’ című dal járt a fejemben, de nem hoztam cigit a csikket a városra pöccinteni. Odaértünk a tetejére, sok időm nem volt olvasgatni a történeteket mivel Aitor se nem fotózott, se nem olvasott, így egész hamar körbejártuk az egészet. Fentről be lehetett látni a környéket mindenfelé, úgyhogy ki is szúrtam magamnak még 2 másik dombot amire fel akartam menni. Aitor egyébként előző nap már bejárt szinte mindent, úgyhogy nehéz volt neki újat mutatni a városban. Az egyik hegy alján megnéztük Szókratész börtönét, majd a tetejéről szuper fotók készültek a távolban az Akropolisszal. 

Lefelé menet láttunk két verekedő teknősbékát, belenéztünk egy görög katolikus keresztelőbe, elhagytunk még pár ókori műemléket, kívül megnéztük az óriási, 1896-os olimpiára márványból készült Panathenaic stadiont ahová a maratonistàk be szoktak futni. Meg is jött a kedvem egy maratonhoz, jövőre talán visszajövök! 

Séta közben beszélgettünk a sportról és a testalkatrol is és Aitor azt mondta elférne rajtam még 5 kg 🙈 miről beszél ez a fiú.. A Caminon is mondogatta hogy túl vékony vagyok. 

Továbbmenve belepillantottunk az őrségváltâsba a Parlament előtt. Olyan mintha lassított felvételben csinálnâk az egész mozdulatsort. Utána elindultunk fel a Lycabettus dombra. Itt már ~20 km-nél jártunk és emelkedőn másztunk fel a nagy melegben de mégis mindketten jól bírtuk, látszik hogy a Caminorol jöttünk. Körben felfelé sok fügekaktuszt láttunk. Ez azért maradt meg, mert Aitor nézte őket, hogy mennyi aloevera van végig az út mellett míg én lecsekkoltam szépen az appal, hogy azok nem azok! Mivel elsőre nem akart nekem hinni, de még utána is kételkedett 🙈

Fent vártunk egy kicsit a naplementére, majd elindultunk lefelé és bevetettük magunkat a belvárosi forgatagba. A pincérek próbálják elkapni az utcán a vendégeket úgyhogy az egyiknek hagytuk magunkat, megvacsoráztunk, aztán teli hassal nézelődtünk tovább és belebotlottunk egy óriási fényáradattal teli utcába. Leesett hamar, hogy ez már halloweenre készülő dekoráció, de olyan szinten amit még soha nem láttam, a figurák annyira magával ragadóak voltak, kicsit a Coco című mesében éreztem magam. Nemsokára karácsonyi dekorációra váltanak, előtte Alice csodaorszagban volt a téma, de Harry Potteres időszak is van minden évben. 

A Little Kooknak több mint 20ezres google értékelése van 😱

https://instagram.com/littlekook_?igshid=MzRlODBiNWFlZA==

Ebben a cukrászdában el lehet nézelődni egy ideig, élvezni a miliőt, a belső részen is körbejârni. Nehezen hagytam ott ezt a csodahelyet! 🥰

A hotelhez visszafelé még át kellett verekednünk magunkat a veszélyes sikátorokon, de sikerült túlélni!